LEVÉLTÁRTUDOMÁNY

Számítástechnikai adatok, adathordozók archiválása. Elemző tanulmány. Témafelelős Klein Róbert. • 1983. jún. [sz. n.]

levéltári nézőpontból az a probléma, hogy az adatállomány valamilyen múltbeli állapotának megőrzése nem következik szükségképp a rendszertől elvárt szolgáltatásokból, jólle­het az ilyen pillanatképek, keresztmetszetek felbecsülhe­tetlen értékűek lehetnek a későbbi történeti kutatás számára. A megkérdezettek szerint a probléma viszonylag nem nagy ál­dozattal áthidalható volna, ha az erre kiválasztott rendsze­rek terve vagy az irattári terv/?/ - az illetékes levéltárral egyetértésben - előirná az adatbázis tartalmának időnkénti /pl. évente egyszeri/ kiiratását. Az aktuális és múltbeli állapotot jellemző adatok közti ellentmondás a gyakorlati ügyvitel során is előadódik. Ily okból a PSZI két változatban vezeti a vállalatok névjegy­zékét: egyik, a részletesebb, csak az aktuális /ma meglevő/ vállalatokat tartalmazza; a másik, kevesebb törzsadattal, de a múltra visszatekintő teljes felsorolást ad, vagyis fel­tünteti a megszűnt, átalakult, összevont, szétvált stb. vállalatokat is. Ib/ A programok archiválás/?’' A gépi programok kérdése már a kutatás korábbi szakaszában, a rendszerdokumentáció része­ként felvetődött. Néhány intézmény - jelesül a PSZI is - a rendszerdokumentáció papiron megjelenő részét iktatással, irattári kezelésbe utalja iratkezelési szabályzatban; a programok az operativ, üzemi jellegű szalagtárba, program­­könyvtárba kerülnek. A beszélgetések több aspektusra világítottak rá. A gyakor­lat sem egyforma.- Az alkalmazási programok tartós megőrzésével elvben min­denki egyetértett. Az OTSZK a régi, forrásnyelvi programo­kat 1976 óta archivszalagon megőrzi, ezen könnyű őket vissza­keresni és visszaolvasni. Az ÁSZSZ is a programok tartós tárolását helyesli. A VOLÁN 10-15 évre visszamenőleg meg­- 42 -

Next

/
Thumbnails
Contents