Hungarica-kutatás
Siklósné Kosztricz Anna: A hungarika-kutatás szépsége és szomorúsága Moszkvában (kutatási tapasztalatok). LSZ 60. (2010) 2.
Л hungarika-kutatás szépsége és szomorúsága Moszkvában 15-20 oldalnyi dokumentumról ingyen és rövid idő alatt készítenek másolatot, viszont több másolat készíttetésére nincs mód, a többiről tehát kézzel kell igen bőséges jegyzeteket készíteni. Ez fogcsikorgatóan sok időbe telik, úgyhogy ösztöndíjam 22 munkanapjának jórészét ebben a levéltárban töltöttem. Bármennyire is kiszámíthatadan, hogy az intézmény illetékes referensének éppen „van vagy nincs kedve" egy kutató számára iratokat előkészíteni, mégiscsak ez az a levéltár, ahol az 1945 és 1960 közötti időszak magyar történelmével foglalkozók a legfontosabb forrásokhoz — szerencsés esetben — hozzájuthatnak. A magyar Külügyminisztérium 1945 és 1962 közötti levéltári anyagát selejtezve adta át a Magyar Országos Levéltárnak. Ebben az anyagban igen nagy hiányok észlelhetők az 1945 és 1962 közötti szovjet-magyar kapcsolatok vonatkozásában. Az AVP RF-ben viszont sokkal bőségesebb anyagot találtak megőrzésre érdemesnek, ezért sok esetben az itthoni hiányok ottani levéltári források segítségével pótolhatóak. Különösen igaz ez a megállapítás témámra, a Szovjetunióban végzett magyar ösztöndíjasok 1945 és 1960 közötti történetére. Sem a magyar Külügyminisztérium, sem pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium irattárosai nem tartották ezt a kérdést annyira fontosnak, hogy az erre vonatkozó levéltári anyag kicsit nagyobb részét őrizték volna meg. Úgy tűnik, a moszkvai külügyi irattárban minden, az ösztöndíjasok oktatásával kapcsolatos iratot archiváltak, tehát a levéltár által kutathatónak ítélt iratok sokaságát lehet itt végignézni. Ezek az őrzési egységek rendkívül sok értékes információt tartalmaznak az ösztöndíjasok szovjetunióbeli életmódjára, tanulmányi ügyeire vonatkozóan. Mivel a második világháborút követő időszakban a magyar oktatási minisztériumoknak a szovjet oktatásügyi és felsőoktatási minisztériumokhoz intézett leveleit mindig a szovjet Külügyminisztérium továbbította a címzettekhez, ezért témám vonatkozásában az AVP RF-ben található levéltári források egyedülállóak. Amikor a szovjet Külügyminisztérium levéltárában megtalált iratokhoz kapcsolódó más dokumentumokat megpróbáltam az Orosz Föderáció Állami Levéltárában (GARF) a Felsőoktatási Minisztérium anyagában megtalálni, (az ésszerűség azt diktálja, hogy ott lehetnek a Külügyminisztériumból oda továbbított ügyek elintézésének iratai is) akkor teljes kudarcot vallottam. Úgy tűnik, a témámra vonatkozó iratok az Orosz Föderáció Állami Levéltárában nem kutathatóak. Végül a moszkvai levéltári kutatások lehetőségeiről és lehetetlenségéről szeretnék még néhány megjegyzést tenni. Ha valaki nagy távolságra és hosszabb időre utazik levéltári kutatások céljából, nem elhanyagolható szempont a cipelendő és szállítandó holmik súlya. 2009-ben — nagy meglepetésemre — az Orosz Tudományos Akadémia Levéltárában (ARAN 6) a kutatóterem vezetője azt javasolta, hogy a legjobb lenne digitális másolatokat készíteni, mert azt könnyebb lenne pendrive-on hazavinni (a másolatokat aztán kiváló minőségben, korrekt jegyzék kíséretében időben meg is kaptam, más orosz levéltárakhoz viszonyítva nem is túl drágán). A moszkvai levéltárak egy részébe most már be lehet vinni számítógépet, és annak segítségével készíteni jegyzeteket. Ez természetesen óriási könnyebbség. Egyre inkább arra jutok azonban, hogy a — későbbi munkában legjobban felhasználható — másolatok mégiscsak a digitális fényképek vagy fénymásolatok lennének, különös tekintettel arra, hogy a fényképezőgép vagy pendrive súlya a töredéke egy laptopénak, vag}' a papíralapú fénymásolatokénak. 6 Архив Российской Академии Наук — АРАН, 53
