Hungarica-kutatás
Dóka Klára: Céhiratok Kassa város levéltárában LSZ 58. (2008) 1. 7-17.
A testületnél két legénykönyvet vezettek, 1751-től és 1760-tól, amelyek szintén közlik az érkező és a városban dolgozó legények főbb adatait, ezen belül származási helyüket is. Az egyéb iratok közül a limitációk a legfontosabbak, amelyek 1559-ből, 1569-ből, 1633-ból, 1727-ből találhatók meg. A múzeumban a fontosabb iratok közül egyetlen, 1835-től vezetett céhkönyv és néhány céhlevél másolat található. A Keletszlovákiai Múzeum céhes iratai Érdemes néhány szót szólni a Keletszlovákiai Múzeum (Vychodoslovenské múzeum) céhes gyűjteményéről is, amely kevesebb a levéltárinál, összesen 29 szervezetre vonatkozik, de hasonló felépítésű. A kassai céhek különféle tárgyait is ebben a múzeumban őrzik, és az eredetileg céhládában tartott iratanyag ezekkel együtt került a gyűjteménybe. A múzeumi iratokról, amelyek kiegészítik a levéltárban őrzőiteket Ambrus Orsolya gyűjteménykezelő készített igen jól használható leltárt. Szemben a korábban felsorolt testületekkel, a pékek és szabók céhes dokumentumainak zömét a Keletszlovákiai Múzeum őrzi. A pék céhet a levéltárban a Cehalia gyűjteményében csak egy 1820-1907 közt vezetett számadáskönyv és néhány irat reprezentálja.2 6 A múzeumban őrzik — többet között — az 1703. évi céhlevél 18. századi másolatait, az I. Ferenc korából (1816) származó privilégiumot, valamint 19 céhkönyvet az 1580-1892 közti évekből, amelyek között számadáskönyvek, legénykönyvek, inasszegődtető és felszabadító könyvek is találhatók. A szabócéh legkorábbi eredeti céhlevele (1457) a levéltár fondjában van, amit 1461-ben a városkönyvbe is bemásoltak. A 15. században a kassai szabók mind németek voltak, majd később nagy számban megjelentek soraikban a magyarok is. 1621-ben a városi tanács magyar nyelvű kiváltságlevelüket erősítette meg. 1628-ban az uralkodótól szintén privilégiumot kaptak, aminek másolatát a múzeumban őrzik. 1642-ben ezt latinra fordították és átadták a mecenzéfieknek, majd ahhoz más városok mesterei is csatlakoztak.2 7 A 16. századig a kassai szabómesterek közé tartoztak a posztónyírók, a 17. századig pedig a szürszabók (csapók), akik nem alkottak önálló testületet. Fokozatosan vidékre költöztek, míg a német és magyar ágra elkülönülő szabó mesterség központja Kassa maradt. A céhleveleken kívül a levéltárban limitációkat, Kundschaftokat, tanulóleveleket találunk. A múzeumban őrzik a magyar szabók céhkönyvét az 1619-1884 közti időszakból, a környező városok (Jászó, Tállya, Liszó, Ratkó) céhleveleit, az 1722-ben kiadott céhszabályzatot stb., a német szabók 1766-ban és 1829-ben megújított céhlevelét, valamint négy céhkönyvet az 1798-1873 közti időszakból. A kassai szabó céh történetét a közelmúltban Gyulai Éva dolgozta fel.2 8 A munka része volt egy Északkelet-Magyarország iparára vonatkozó OTKA kutatásnak, ahol a szerzők támaszkodtak a Kassai Városi Levéltárban őrzött céhiratokra is. A munka eredményei a Herman Ottó Múzeum 2005-2006. évi évkönyvében és gyűjteményes kötetben jelentek meg.2 9 * 26 AMK Cehalia, Pékek (Pekári) 27 AMK Cehalia, Szabók (Krajőíri) 28 GYULAI ÉVA: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források. In: Herman Ottó Múzeum Evkönyve 2006. 181-216. 29 Kézművesipar. 14
