Hungarica-kutatás
Papp Barbara: Kutatás a londoni Freud Museum Levéltárában. Levéltári Közlemények, 88. (2017) 171-
Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat 172 Kutatómunkámat tehát legnagyobbrészt a londoni Freud Museumban folytattam, melyet a pszichoanalízis „atyjának” egykori kertvárosi (hampsteadi) házából alakítottak át múzeummá. A család 1938-ban, Bécs náci megszállása után költözött Londonba, és a ház egészen 1982-ig, Freud legfiatalabb lányának, Annának a haláláig volt a tulajdonukban. Azóta múzeumként működik (az alapítás hivatalos dátuma: 1986). Alapvetően tehát Sigmund Freud és a gyermekanalitikus Anna személyes tárgyai képezik a múzeum anyagának alapját. Természetesen ezek bizonyos szempontból jóval többet jelentenek egyszerű személyes tárgyaknál, és most nem elsősorban arra kell gondolni, hogy impozáns a könyvtár, az egyiptomi és görög tárgyak gyűjteményét pedig bizonyára bármely, ókorral foglalkozó múzeum szívesen fogadná. Vagyis Sigmund Freud személyes tárgyai korántsem tekinthetők átlagosnak, bár jól árulkodnak a 19–20. század fordulóján, a 20. század első felében élő bécsi nagypolgár széles körű műveltségéről. A tárgyi anyag azonban ennél is sokkal többet jelez és jelent. Freudnak a pszichoanalízis történetéhez szorosan kötődő íróasztala, fotelje, de legfőképpen a keleti szőnyegekkel körülvett díványa – ahol a tulajdonképpeni kezelés zajlott: a páciens itt feküdt, itt indulhattak el a szabad asszociációi, amelyeket a „Mester” a dívány mögött ülve hallgatott és értelmezett – szimbolikus jelentőséggel bírnak az analitikusok, az analízist kutatók és tulajdonképpen bárki számára, akit érdekel a pszichoanalízis elmélete és módszere. A helyi muzeológusok elmondása szerint olykor katartikusnak tűnő jelenetek zajlanak le a kiállítótérben, a pszichoanalízishez személyes élménnyel kapcsolódók közül többen könnyekben törtek ki a nevezetes díványt megpillantva (természetesen a kéziratos források látványa kevéssé hívja elő az érzelmi kitöréseket). Az intézmény Sigmund Freud és lánya, Anna személyes tárgyain, könyvtárán kívül az említettek írásos örökségét is őrzi, vagyis jelentősnek mondható levéltári anyaggal rendelkezik. A pszichoanalízis magyarországi úttörőjének, Ferenczi Sándornak a kéziratai – legalábbis azok egy része – 2013-ban kerültek az intézménybe az addigi kezelő, Judith Dupont pszichoanalitikus ajándékaként. A fő profil mégsem a kutatók, hanem a múzeumi látogatók fogadása, vezetése – és a „genius loci” megőrzése. A Freud Museum iskolai, egyetemi csoportok oktatását, turistacsoportok vezetését vállalja, különböző – a pszichoanalízishez nem minden esetben kötődő – kiállításoknak, konferenciáknak ad otthont, de a hangulatos kerthelyiséggel rendelkező villa személyes célokra is bérelhető. Az intézmény rendkívül jó márkanév, „húzónév”, ebből adódóan nem csupán a freudos ajándéktárgyakért, de az önkéntesség lehetőségéért is tódulnak a látogatók: a múzeumbarátok igazi közösséget alkotnak, láthatóan megbecsülik őket az állandó munkatársak. Természetesen a gyűjtemény egyszerű látogatóit, kutatóit is örömmel fogadják, és mindent megtesznek azért, hogy a lehető legteljesebb képet nyerjenek a menekült Freud világáról, arról a légkörről, ami a pszichoanalízis atyját körülvette. A kiállított tárgyak elrendezése egyszerre figyelemfelkeltő és hiteles, a „moziszobában” a 20. század első felének Bécsét bemutató ismeretterjesztő film magával ragadó, a gondozott kertecske padjai csendes elmélkedésre hívnak – de arra is, hogy a
