Hungarica-kutatás
Ternovácz Bálint: Levéltári kutatás Dubrovnikban (Raguzában). Tapasztalatok a középkori Észak-Balkánra vonatkozó legjelentősebb iratanyagot őrző levéltárról. Levéltári Szemle, 69. (2019) 1. 83-86.
83 2019/1. Ternovácz Bálint Levéltári kutatás Dubrovnikban (Raguzában) Tapasztalatok a középkori Észak-Balkánra vonatkozó legjelentősebb iratanyagot őrző levéltárról ✴ 1 2018. március 12–17. között az Új Nemzeti Kiválóság Ösztöndíj Pályázat támogatásának köszönhetően a dalmáciai Dubrovnik városában folytattam levéltári kutatásokat. A pályázatra benyújtott projektem Bosznia középkori egyháztörténetével foglalkozott, a kutatóút során az e témára, valamint a középkori raguzai-boszniai kapcsolatokra vonatkozó források összegyűjtését tűztem ki célul. A dalmáciai kereskedővárost Velence a 13. század elejétől kezdve fokozatosan a maga fennhatósága és szoros ellenőrzése alá gyűrte, majd 1358-ban a zárai békével I. (Nagy) Lajos magyar király uralma alá került. A magyar korona alatt gyors és dinamikus fejlődés évtizedei következtek, és megalakult a Raguzai Köztársaság (Respublica Ragusina). A középkori Magyar Királyság 1526-os elestével a Köztársaság egyre nagyobb önállóságra tett szert, a tengeri kereskedelemben Velence vetélytársa lett. 1667-ben a várost hatalmas erejű földrengés rázta meg, amely során a középkori épületek többsége – és velük tetemes mennyiségű levéltári anyag – semmisült meg. E katasztrófa után, az elpusztult épületek helyén épült fel a mai, döntően barokk stílusú Óváros. 1808. január 31-én Napóleon marsallja, Auguste Frédéric de Marmont megszüntette a Raguzai Köztársaságot, és a francia befolyás alatt álló Illír tartományhoz csatolta. Ezen esemény miatt az 1808-as év fontos korszakhatárt képez a levéltári anyagban. 1815-ben a Bécsi Kongresszus Raguzát a Habsburg Birodalomnak ítélte, majd az I. világháborút követően 1918-ban a Szerb–Horvát–Szlovén (1929-től Jugoszláv) Királysághoz csatolták. 1941-ben a Független Horvát Köztársaság része lett, majd olasz megszállás alá került, végül 1944-től a titói Jugoszláviához tartozott. 1991-től a Jugoszlávia felbomlását követő délszláv háborúk során a város (és különösen az Óváros) súlyos pusztítást szenvedett el: a szerb–montenegrói kézben levő egykori jugoszláv haditengerészet hajóinak ágyúi válogatás nélkül szórták a gránátokat a műemlékekre is, a levéltár(ak) épületei is súlyosan megsérültek. A városban található számos levéltár közül a Dubrovniki Állami Levéltár ( Držav ni Arhiv u Dubrovniku) tekinthető az Észak-Balkán közép- és kora újkori történeti forrásait őrző legnagyobb levéltárának. A mintegy ötszáz éves oszmán jelenlét alatt ✴ A kutatóút valamint a beszámoló az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával valósult meg. KILÁTÓ
