Hungarica-kutatás
H. Németh István: A városi reformáció kezdetei Egy tematikus hungarika körút eredményei és tanulságai. Levéltári Szemle, 69. (2019) 1. 61-75.
64 Levéltári Szemle 69. évf . A reformáció mint városi jelenség például e fenoménok közé osztható, még akkor is, ha a magyarországi városok esetében ismert tény, hogy életükben a felekezetváltás igen jelentős változásokkal járt, a városok közvetítőszerepe és információközpontként betöltött funkciója pedig valóban vitathatatlan. A városi levéltárak forrásbősége miatt ezekben a levéltárakban a 16. század közepéig teljes körű forrásfeltárásra törekedtünk, így nem csupán a levelezést és a városokba érkezett utasításokat, rendeleteket tekintettük át, hanem az éppen rendelkezésre álló városi jegyzőkönyveket és számadásokat is. Jóllehet a most feltárt források jelentős része már megjelent forráskiadványokban a 19–20. század fordulóján,11 de sok esetben válogatva, vagy hiányosan. Ez főként a városi jegyzőkönyvek, számadások esetében jelenthető ki biztosabban, mivel a mintegy száz évvel ezelőtt megtörtént, egyebekben igen alaposnak talált forrásgyűjtés leginkább a levelezésre és a felsőbb hatóságok rendeleteire koncentrált. A városi jegyzőkönyvek és számadások azonban sokszor kiegészítettek vagy pontosabbá tettek egy-egy, a levelezésben felbukkanó eseményt. Módszertani kérdések A projekt kapcsán számos egyéb, leginkább szakmai eredetű nehézséggel szembesültünk, de ezek a problémák nagy többségében módszertaniak voltak. A szlovák levéltárosok részéről szinte minden esetben (ahogy egyébként korábban is) odaadó segítőkészséget tapasztaltunk. A szóba jöhető források egyébként főként német nyelvűek voltak, de a felsőbb hatóságoktól érkező iratok latinul íródtak (ez alól az alsómagyarországi bányavárosok és Mária királyné német nyelvű levelezése jelentett kivételt). Szakolca és Trencsén földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan ott a szláv népesség volt többségben, irataik és jegyzőkönyveik megszövegezésekor, közigazgatásukkal egyetemben a helyi szláv nyelvet használták. Ez a tény egyben a magyarországi kutatás nehézségét is jelenti: miután szinte az összes forrás már a 16. században szláv nyelvű, e két város kiesett a magyarországi kutatók érdeklődésének köréből. Az elsődleges szakmai problémát az jelentette, hogy a magyarországi városi reformáció során olyan városi tanácsi határozattal nem találkoztunk, ahol a testület deklaráltan kijelentette volna, hogy az adott település ezt követően csak és kizárólag újhitű igehirdetőt fog keresni. A feltárt források azt sugallják, hogy a felekezetváltás nagyon lassan, óvatos léptekkel, az egyéni meggyőződés lassú változására alapozva történhetett meg.12 A városi tanács és az újhitű lelkészek közötti levelezés nagyjából egyértel műen sugallja a felekezetváltás időpontjait, korszakolását. Mindezek ellenére olyan kutatási területeken, mint az egyéni felekezetváltás kérdése, még mindig nagyon nehéz biztos fogódzókat találni, rengeteg a bizonytalanság, a sötétben tapogatódzás. 11 Bunyitay–Karácsonyi–Rapaics, 1902–1912; Magyar protestáns egyháztörténeti adattár 1–15. Bp., 1902–1934. 12 Csepregi, 2013.; Erdélyi, 2011.; Guitman, 2009a.; Guitman, 2009b: 252–262. H. Németh István
