Hungarica-kutatás
Bicsok Zoltán: Családi archívumok a Román Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatalának őrzésében. Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 27-
Családi archívumok a Komán Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatalának őrlésében A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteményének családtörténeti vonatkozású állagai (F 250)158 A Székelykeresztúri Múzeum kezdetei, alapításának körülményei sok hasonló vonást mutatnak a székelyudvarhelyi testvérintézmény születésével. Itt is adott egy nagy múltú felekezeti iskola, a város Unitárius Gimnáziuma, amely másfél évszázados működése folyamán a 20. század derekára gazdag múzeumot alakított ki, színvonalas néprajzi, természetrajzi, régészeti, művészettörténeti gyűjteményekkel. A szervezeti háttér mellett egy energikus, szervezőkészséggel megáldott pedagógus, Molnár István (1910—1997) teljesítményét kell kiemelnünk, aki udvarhelyi kollégájához, Haáz Rezsőhöz hasonlóan 1946-tól önálló intézménnyé szervezte az iskolai kereteket szétfeszítő gyűjteményt. Miután az Államtanács 1971. évi 472. számú, illetve 1974. évi 206. számú rendeletéi értelmében az iratbegyűjtés az Állami Levéltár kizárólagos hatáskörébe került, a Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye — akárcsak a Székelyudvarhelyi Múzeumé — két részletben jutott el Csíkszeredába. 1978-ban Fü/öp Fajos múzeumigazgató 1979 iratot és 1303 darab pecsétet (zömében viaszlenyomatokat) adott át Király Istvánnak, a Levéltár akkori igazgatójának. Az átvételi jegyzőkönyv tanúsága szerint a Múzeum használatában maradt tizenhárom irat (a város három kiváltságlevele és tíz darab a múzeumi kéziratgyűjteményből), amelyek úgymond nélkülözhetetlenek voltak a napi tevékenységhez — inkább úgy tűnik, mintha a Múzeum haladékot kapott volna az átadásra. Egy évtized múltán, 1987-ben végül ezeket is be kellett szolgáltatni. A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye tizennégy állagra tagolódik, ezekből tíz családi illetve személyi eredetű. A továbbiakban a gyűjtemény családtörténeti vonatkozású állagaival, és a Múzeum kéziratgyűjteményével foglalkozom. A közel 1200 levéltári egységet tartalmazó fondrész a családi levéltárak szokásos irattípusait tartalmazza (adásvételi és haszonbérleti szerződések, záloglevelek, panaszlevelek, osztálylevelek, határkijárások, kezeslevelek, egyezséglevelek, számadások, végrendeletek, kérvények, jegyzőkönyvek, adománylevelek) az 1607—1929 közötti időszakból. A. szentgericei Boros család159 iratai (1607—1909). Az évkör, de a mennyiség tekintetében is a legnagyobb terjedelmű iratanyag, összesen 353 darab. A nagyszámú jogbiztosító irat között figyelmet érdemel a család töredékesen megmaradt lófősítő levele 1607- ből,160 valamint egy 1784-ből való oklevélmásolat, melynek tanúsága szerint II. József király megerősítette Boros Péter nemességét.161 A névadó Boros család mellett néhány irat a szentgericei Kiss és Szabó, illetve az ürmösi Maurer családokra is vonatkozik. A mátisfalvi Lőrinc^ család iratai (1623—1902). Jelentős mennyiségű, 208 levéltári egységből álló iratanyag, amely nagyobbrészt a család jogbiztosító iratait tartalmazza. Egy da158 RNLHMH F 250 -. A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye (évkör: 1607-1929; mennyiség: 1,75 ifm., 1992 levéltári egység; leltárszám: 55; magyar, latin, német és román nyelvű iratok) 159 A családra vonatkozó első írásos adat 1598-ból való, ekkor Boros Mihályt már szentgericei birtokosként említik. A családból Gergely, János, Márton és Gergely fia, Mihály 1665. február 1-jén Apafi Mihály fejedelemtől kapott címeres nemeslevelet. — Pálmay József: Marostorda vármegye nemes családjai. Maros- Vásárhelyt, 1904. 31. Más források szerint a nemesítés 1675. február 1-jén történt. (RNLHMH F 250. A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye, 1742.) 160 RNLHMH F 250 — A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye, 1639. 161 RNLHMH F 250 — A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye, 1726. 59
