Hungarica-kutatás
Johan Ickx: A Szentszék Külügyi Történeti Levéltára különös tekintettel Magyarországra (ford. Olmosi Zoltán). Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 5-26.
A S%ents%ék Külügyi Történeti Te vé It ára különös tekintettel Mgyarors^ágra csiság övezi. A rendkívüli egyházi ügyek kongregációját, mint arra Pásztor Tajos emlékeztet, nem azért alapították, hogy az egyházi élet egy meghatározott területén a rendes közigazgatás ügyeit szabályozza, hanem azért, hogy a Szentszéknek legyen egy olyan politikai tanácsadó testületé, amely elé a legfontosabb problémákat lehet beterjeszteni.10 Gyökereit a francia forradalom mélyreható változásaiban, közvetlen kiváltó okát pedig a Bonaparte Napóleon alatti politikai átalakulásokban kereshetjük. A kongregációt VII. Pius pápa alapította 1814-ben, röviddel azután, hogy visszatért Rómába, feladata pedig az államok és az egyház közötti komplex kapcsolatok lehetőség szerinti helyreállítása volt: a polgári törvényhozás, az oktatás, a jogszolgáltatás, az egyház szabadsága, a püspökségek alapítása és vezetése, a püspök kinevezésekről szóló tárgyalások, a papság és a mindenkori kormányzat közötti kapcsolatok vonatkozásában, úgy, hogy közben figyelembe vették a különböző európai országokban jelentkező lelki, dogmatikai, erkölcsi és fegyelmi kérdéseket. Mindezek az aspektusok képezték a kongregáció feladatkörét XI. Piusz pápaságáig. Az AA.EE.SS. fondjait őrző történeti levéltár tovább bővült azon reformok következményeként, amelyek az Államtitkárság különleges szerepének alakulásával párhuzamosan valósultak meg. például X. Piusz 1908. évi reformjával, VI. Pál pápa 1967- es reformjával, végül pedig a kúria szervezeti felépítésének II. János Pál pápa 1988. évi Pastor Bonus kezdetű apostoli konstitúciója által elrendelt — ma is érvényben lévő — szabályozásával. A pápák mindig különleges gondot fordítottak arra, hogy pápaságuk és a Szentszék tevékenységének emlékezetét megőrizzék és közvetítsék a későbbi generációk számára. A Szentszék levéltárai így egyrészt történeti források tárházát jelentik, egyúttal pedig a tanúságok értékes kincsestáraként az egyház és az emberiség történelméről beszélnek. Az évszázadok folyamán Róma levéltáraiban — az adott időszak szokásai, az eltérő képzettségű és felfogású levéltárosok belátása szerint — különböző módszerekkel őrizték a dokumentumokat. Ez a dokumentáció napjainkig mind növekvő számban és javuló minőségben maradt fenn, követve a római kúria fejlődését és reformjait. A levéltár vezetése a szakszerű rend, a megfelelő szervezet és a jó útmutatás révén szolgálja a pápa igényeit és akaratát és ezzel együtt magát a Római Kúriát, a 19. század vége óta pedig a kutatókat és a történészeket is, akik mind többen és növekvő figyelemmel fordulnak e levéltárak felé. Ezen túlmenően a leírás és a keresés tradicionális eszközei mellett (indices, rubricelle) sajátos működésükkel új kommunikációs eszközök kaptak szerepet a levéltár világában, és máris bebizonyították, milyen figyelemreméltó módon alkalmasak a levéltárosok munkájának segítésére. Jóllehet bizonyíthatóan továbbra is a hagyományos segédeszközök eredményesebbek, a levéltáros szakma megkíséreli az új technológiákat integrálni, amelyek nem egy esetben igazolták hatékonyságukat a rendezés, a keresés és a konzerválás folyamatában. 10 „La Congregajone degli AAEESS fu istituita, invece, non per il disbrigo degli ajjari di ordinaria amministrajone, nell'ambito di un determinate settore della vita della Cbiesa, ma per assicurare alia Santa Sede un organo consultivo, cui sottoporre problemi particolari, ehe affondavano le loro radici nella grave situajone ecclesiastica, derivata dagli sconvolgimenti napóleoniad — PÁSZTOR, 1968. 195. 7