Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Schneider Miklós: A vármegyei levéltárnok ügyköre. • 1930. [LK 1930/1-2. 112-121. p.]

120 KISEBB KÖZLEMÉNYEK nak a levéltárral kapcsolatos intézkedései közül leglényegesebb a 236. §-a, mert ez egy Vármegyei Levéltári Szabályzat kibocsájtását helyezi kilátásba. Ez a szabályzat azonban ezideig még nem jelent meg. Pedig annál is inkább kívánatos volna a kérdéses, a főlevéltárnok ügyvitelét is szabályozó, Levéltári Szabályzat kiadása, mert a Vármegyei Ügyviteli Szabályzat amúgy is kevés és hiányos rendelkezéseinek némelyikével szemben a gyakorlat egészen mást mutat. A Vármegyei Ügyviteli Szabályzat a levéltárnoki teendőkről általában is keveset mond, az ügyvitelt meg éppen alig érinti. Nincs előírva pl. a vármegyei levéltár számára iktatókönyv használata. Már pedig kétségtelen, hogy az iktatás feltétlenül szükséges, amint több vármegyénél kötelezettség nélkül régóta vezetnek is iktatókönyvet (Fejér megyében 1877-től). Az iktatókönyv szükségességét több ok igazolja. Így például el sem képzelhető a jelen állapotnak fenntartása, amikor hiteles másolatok, kivonatok adatnak ki minden szám és megfelelő feljegyzés nélkül. Az iktatókönyv dokumentálja fontos okmányok, iratok és tárgyak beérkezését a levéltárba, valamint a jelentékeny számú rövid úton érkezett és rövid úton elküldött meghagyások, megkeresések érkezését és elintézését, mivel ezeknek az irattárban egyébként nyomuk nem marad. Nem célunk itt az innen-onnan három évtizeddel ezelőtt ígért és azóta várt vármegyei levéltári ügyviteli szabályzat lépten-nyomon érzett hiányát bővebben is magyaráznunk, hiszen annak túlnyomó része a jelen körülmények között a vármegyei levéltárnoknak úgysem levéltárnoki, hanem közigazgatási munkáját szabályozná. Még csak arra akarunk ezzel kapcsolatban rámutatni, hogy a kérdéses ügyviteli szabályzatnak a vármegyei levéltárnoknak a törvényhatóság egyes szerveivel s más hatóságokkal való érintkezését is szabályoznia kell. Eltekintve attól, hogy a Vármegyei Ügyviteli Szabályzatnak azon rendelkezése, mely szerint a levéltárnok az alispántól rövid úton kapja a meghagyásokat és neki rövid úton tesz előterjesztést, — a gyakorlatban csak ritkán vihető keresztül, nincsen intézkedés a vármegyei levéltárhoz magánfelek részéről intézett megkeresések sorsáról és arról a nagyon jelentékeny számú esetről, amikor a levéltárnoknak a törvényhatóság egyes szerveivel (árvaszék, főszolgabíró stb.) az ügyek sürgőssége, de különösen az ügy felesleges komplikálásának elkerülése végett —• részben rendelet követ-