Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről. Levéltári Közlemények 78. (2007) 1. 3-61.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről konyak, ha a levéltárosok alkalmazkodnak a közönséghez, mert ez fordítva aligha fog megtörténni. És bizony, még ha kissé extrémnek és megmosolyogtatónak tűnnek is azok a próbálkozások, amelyek gyermekkönyvek, levéltári kísértet-, sőt rémtörténetek segítségével népszerűsítenék a levéltárakat (Péter Blum heidelbergi városi levéltár-igazgató előadásában hallhattak erről a kiutazó kollégák a 2004. évi bécsi levéltári kongresszuson), kétségtelen, hogy a levéltárak népszerűsítésére, funkciójuk, szolgáltatásaik megismertetésére az eddigieknél oldottabb, a „hétköznapi" célközönség fogyasztási szokásaihoz jobban alkalmazkodó módokat kell találnunk. 7. Levéltár és a médiák Külön figyelemmel kell lennünk a médiára. A mai hírversenyben a levéltárak csak különleges, egyedi, széles közönséget érintő vagy magas színvonalat képviselő termékekkel vehetnek részt. A helyi, megyei szintű sajtóval még nincs gond, viszont bántó az országos médiákból való „kiesettségünk". Ezen csak profi munkával lehet javítani, és ebben a felelősség jóformán a néhány nagylevéltár vállán nyugszik. Ők azok, akik — főként, ha összehangolják tevékenységüket — még képesek lehetnek túllépni az igen magasra emelt ingerküszöböt. A próbálkozást mindenesetre nem szabad feladni, mert a szakma egésze számára létfontosságú lenne, hogy életünk alapkérdéseit, gondjait — még ha kényszerű árukapcsolással is — a társadalom számára megjelenítsük. Ehhez azonban tudatosabb, a mainál sokkal aktívabb és bátrabb, kifelé irányuló kommunikációra lenne szükség! Ugyanakkor a média felé irányuló szolgáltatások lehetőségeit sem szabad figyelmen kívül hagynunk. A napi hírek, események illusztrálásához, a jelenségek folyamatainak, történeti előzményeinek bemutatásához, egy-egy személy, jeles vagy „hétköznapi" történelmi esemény felidézéséhez az újságírók is szívesen nyúlnak — akár csak illusztrációként — levéltári dokumentumokhoz. Ha kis számban is, de léteznek levéltárjáró és kutató zsurnaliszták. Főként a ritmikusan visszatérő alkalmak (pl. nemzeti ünnepek) adnak alkalmat arra, hogy levéltári dokumentumcsomagjainkkal, ismereteinkkel segítsük őket, akár még a lekötelezés szándékával is. 8. Honismeret — a levéltárak részvétele az oktatásban 8.1. A kapcsolatteremtés egy másik lehetősége lenne, ha a széles és jól szervezett honismereti mozgalommal erősödne meg a levéltári szervezetek, intéz-26