Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről. Levéltári Közlemények 78. (2007) 1. 3-61.

Tyekvicska Árpád: Gondolatoka magyar levéltárügy jövőjéről de előbb-utóbb be kell látnunk, hogy a sokkötetes inventáriumok, végrendeletek, egyéb összeírások könyv formában való közzétételére egyre kevesebb forrás jut — ha jut egyáltalán —, ugyanakkor az internetes elérhetőség, az adatbázisba szervezés és összekötés más adatbázisokkal megsokszorozza munkánk gyümölcsözőségét, az adatok felhasználhatóságát. Növeli a hasznosulást az az egyszerű tény is, hogy az internet segítségével az adat „házhoz megy", ezért szélesebb körben használják fel, míg kiadványaink jó része iránt csak mérsékelt körű keresletet érzékelünk. 3.2. Ehhez kapcsolódik kiadvány-politikánk átgondolásának szükségessége is. Ma a levéltári szakma önértelmezése szerint elsősorban forráskiadványok készítése, kiadása a preferált terület. Ezek azonban — minden ismert és megkérdőjelezhetetlen értékük mellett — a társadalomtudományi könyvtermelés azon szegmenséhez tartoznak, amelyek a legkisebb érdeklődésre tartanak számot a szélesebb olvasóközönség körében, és a legjobb darabjaiknak is általában csak a történészszakmában van presztízsük. Kis példányszámban fogynak, és készítőik leggyakrabban még áttételesen sem kapják meg a befektetett munka ellenértékét. A közönség elsősorban a feldolgozásokat, azon belül is meghatározott tematikákat (életrajzok, konfliktus-feldolgozások, helytörténet stb.) preferál. Úgy hiszem, a jövőben fokozottabban kellene alkalmazkodnunk a fogadóközeg igényeihez. Munkánk során segítenünk kell azokat a kollegáinkat, akik nagy elmélyültséggel és szakmai tudással olyan kulturális termékek létrehozásán fáradoznak, amelyek megjelentetésük után láthatóan vagy legalább reményletten piacképesek lesznek, illetve érdemi érdeklődést váltanak ki. A forráskiadványok egy része — azok, amelyek iránt várhatóan a legkisebb a kereslet — bizony maradjanak digitális formában, és az interneten való elérhetőség, adatbázisba szervezettség útján gazdagítsák a közönséget. Meg kell értenünk, és el kell fogadnunk azt, hogy ma a közönség tőlünk is elsősorban narratívat kér, igényel és vesz. Egy-egy községtörténet — az adott közösségben — jelentős mértékben emeli az adott levéltár presztízsét. Mindehhez tegyük hozzá, hogy láthatólag az akadémikus társadalomtudomány — noha előszeretettel használja — sem értékeli kellőképp a forrásközlést, mint intellektuális teljesítményt. Ugyanilyen fontos lenne, ha „piacképesnek tűnő" kiadványainknak központilag szervezett és a szakmai szabályok, a bevált technikák szerint menedzselt bemutatására kerülne sor, meghatározott, a sajtó által is bevetté váló formák szerint. 4. Levéltári médiák 4.1. Ma a levéltári sajtó (Levéltári Szemle, Levéltári Közlemények, ArchivNet, Fons) nagyrészt — egyébként igen színvonalas — belső kiadványnak számítható. Talán helyesebb lenne egyfajta szakosításuk, illetve a jó értelemben vett és a szak-22