Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (Horváth Julianna)
HORVÁTH Julianna Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár nyilvános magánlevéltár, fenntartója a Politikatörténeti Intézet. Tradicionálisan gyűjti és őrzi a magyar politikai baloldal történeti dokumentumait a kezdetektől napjainkig. 1989 óta igyekszik felkutatni a jelenkor, különösen a rendszer váltás történetének magániratok körébe tartozó maradandó értékű forrásait. Nyitott mindazon pártok, szervezetek, magánszemélyek előtt, akik itt kívánják elhelyezni irataikat. A levéltár számos, egyedülálló gyűjteménnyel rendelkezik. 1. Pártok Az 1945 előtt legálisan működött munkáspártok közül a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890-ben alakult, s az 1920-as évek közepére a korszak legnagyobb ellenzéki pártja lett. Gyűjteményes jellegű fondját a levéltár alakította ki több neves szociáldemokrata politikus és újságíró irat- és sajtógyűjteményéből. Bár az iratanyag korántsem teljes, betekintést enged a pártszervezésbe, a választójogi küzdelmekbe, a párton belüli politikai-elméleti vitákba, a parlamenti és a fővárosi törvényhatósági választásokon való részvételbe, a párt nemzetközi kapcsolataiba. A fővárosi törvényhatósági frakció iratai tükrözik a főváros gazdasági és szociális problémáit, a Jogvédő Iroda anyaga pedig értékes információkat tartalmaz a forradalmakat követő megtorlásokról. A Horthy-korszak alatt mindvégig illegalitásban működött Kommunisták Magyarországi Pártjának (Kommunista Internacionálé Magyar Szekciója) vezető testületéi és vezetői Budapesten, Bécsben, Berlinben, Moszkvában és Prágában tevékenykedtek, így iratváltásuk gyakran vegytintával, kódolva folyt. Az iratok jelentős része fennmaradt, s azokat jelenleg is Moszkvában a Kommunista Internacionálé Levéltára részeként őrzik. A magyar szekció iratainak másolataihoz az 1960-1970-es években jutottunk hozzá. Megállapítható, hogy 1925 augusztusáig kevés a Magyarországról érkezett dokumentum, mivel a hazai szervezeti keretek ekkor még nem alakultak ki. A korszak anyagát az emigrációban élők egymás közötti levelezése, a Kominternhez küldött beadványaik, jelentéseik, a Kominternnek a KMP ügyeiben hozott határozatai, utasításai, Horváth Julianna ■ PIL tájékoztatói teszik ki. Ezt követően kiépültek ugyan a hazai szervezetek, de a gyakori letartóztatások miatt nem működtek folyamatosan. A leggazdagabb az 1930—1935 közötti évek anyaga, mert az alsóbb pártszervezeteknek, a legális munkás szervezetekben működött frakcióknak is maradtak fenn dokumentumai. 1938-tól, de főként az 1940-es évektől csökken az iratok mennyisége. Az 1945 után működött Nemzeti Parasztpárt iratai 1955-ben kerültek levéltárunkba. A vezető testületi ülések jegyzőkönyvein kívül értékes forrásokat találhatunk a földreformra, a szövetkezeti mozgalom szervezésére és a németek kitelepítésére vonatkozóan. A korszak politikai folyamatainak vizsgálata során kiemelkedően fontosak a koalíciós egyeztető tárgyalások, az úgynevezett pártközi értekezletek jegyzőkönyvei, amelyekből nyomon követhetőek az időszak legégetőbb kérdéseiről folyó politikai viták és azok eredményei. A rendszerváltást követően a Magyar Szocialista Párt Parlamenti Frakciója 1998-ban, az MSZP pedig 2003-ban adta át irattári anyagát levéltári megőrzésre, letéti formában. Az MSZP választott vezető testületéinek és apparátusának 1989—2002 között keletkezett irataiból és a Parlamenti Frakció 1994—1998-as parlamenti munkájának dokumentumaiból két külön fondot alakítottunk ki. Előbbiben nemcsak iratok, hanem aprónyomtatványok és különböző pártkiadványok is megtalálhatók. 132 A levéltár kutatóterme
