Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyarországi Református Egyház Levéltárai (Hudi József—Szabadi István)
A Magyar országi Református Egyház jelenlegi szervezeti beosztását és működését, az egyes szervek, intézmények adminisztrációját legfelső szinten az egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló, 1996—2013 között több szakaszában módosított 1994. évi II. törvény szabályozza. A törvény az egyházközség, egyházmegye, egyházkerület, zsinat ügyvitelére is tartalmaz előírásokat, és tételesen meghatározza az egyházmegyei levéltáros feladatait, az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnökének választási módját. Az egyház életének egyes területeit (pl. köznevelésügyét, oktatásügyét, a lelkészek szolgálatát és jogállását, stb.) külön törvények szabályozzák. A rendszerváltás óta eltelt közel negyedszázadban javult a református levéltárak szakember-ellátottsága, korszerűsödtek a munkafeltételek, az egyes intézményekben jelentős kiadványok, kiadvány sorozatok jelentek meg. Közös gond a raktárak zsúfoltsága, de változás e téren is tapasztalható. 2014 őszén új székházba költözött a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára, 2015 tavaszán a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára is költözik. A levéltári források ismertetése A református levéltárak sok értékes történeti forrást őriznek. A legfontosabb irategyütteseket a levéltárak típusa szerint mutatjuk be az alábbiakban. Zsinati Levéltár: a generális konvent 1821-ben határozta el konventi levéltár létrehozását, ennek jogutódja a Zsinati Levéltár, amelyet 1951-ben hozott létre Budapesten a Magyarországi Református Egyház. A református egyház központi levéltárának tekinthető Zsinati Levéltárban őrzik a generális konvent jegyzőkönyveit és iratait, a Konventi Iroda, majd a Zsinati iroda iratanyagát. Bátorke szí János esperes és Kábái Dániel egyházmegyei jegyző arcképe a debreceni református egyházmegye jegyzőkönyvéből, 1738 1894-től itt találjuk a gyülekezetektől, egyházmegyéktől, egyházkerületekről beküldött kimutatásokat, továbbá a különféle bizottságok (adóalapi, tanügyi, külügyi stb.) iratait, az egyháztörténeti fontosságú budai (1791) és debreceni (1881) zsinat anyagát. A levéltárban kutathatók az országos egyesületek, szervezetek, intézmények iratai. A személyi iratok közül kiemelkednek gróf Tisza István miniszterelnök, Balogh Jenő igazságügyminiszter iratai, gróf Burián István volt pénzügy- és külügyminiszter naplói. Egyházkerületi levéltárak: a négy egyházkerületi levéltár (dunamelléki, dunántúli, tiszáninneni, tiszántúli) struktúrája hasonló, az általuk őrzött iratanyag öt elvi csoportra (levéltárak gyűjteményére) bontható: egyházkerületi levéltárra, egyházmegyei, egyházközségi levéltárakra, továbbá személyek gyűjteményes fonójára és vegyes fondok csoportjára. Megjegyezzük, hogy az egyházkormányzati beosztás a történelem során lényegesen megváltozott (pl. Trianon, második világháború, 1952-es átszervezések), így az adott egyházi szerv anyagának levéltári besorolása nehézségekkel jár. Leírásunk a legjellemzőbb iratfajtákra szorítkozik. Az egyházkerület levéltára őrzi a testületi iratokat (köz- és kisgyűlések jegyzőkönyvei, iratai), az egyházkerületi hivatalok, intézmények (pl. teológiai akadémia, múzeum), egyéb szervek (pl. egyházkerületi nyomda, egyházkerületi lapszerkesztőség) iratait. Egyházmegyei levéltárak: Az egyházmegyék legfontosabb iratai szintén a testületi iratok (közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok), az egyházmegyék által fenntartott intézmények (pl. gimnázium, szociális otthon, stb.), alapítványok iratai. Az egyházmegyei levéltárak közül a baranyai önállósult, Pécsett szerveződött meg. 1999-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a pécsi levéltárat nyilvános magánlevéltárrá minősítette. Egyházközségi iratok: az egyházi törvények szerint az egyházközségi levéltár az egyházközség tulajdona, ezért az egyházközségek iratanyagának nagyobb része a gyülekezetekben található. Az egyházkerületi levéltárakba véglegesen a megszűnt gyülekezetek anyaga került, letétként pedig az egyes gyülekezetek anyagának egy része. Az egyházközségi levéltár legfontosabb iratai közé tartoznak az anyakönyvek (ezeket általában a 18. századtól kezdve vezették; a 17. századiak közül a legkorábbi a veszprémi 1614-től, illetve a kiskomáromi 1624-től), a közgyűlési és presbiteri jegyzőkönyvek; az egyházkormányzati iratok (régebben az iratokat nem iktatták, a 19. század második felében, és a 20. században már többnyire igen). Napjainkban problémát jelent, hogy a hivatalos levelezés egy részét e-mailen végzik, és nem mindig archiválják.
