Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Katolikus Egyház Levéltárai (Lakatos Andor)
A katolikus levéltárak közelmúltja és jelene Az 1995-ös levéltári törvénynek megfelelően, jelenleg 18 bejegyzett katolikus nyilvános magánlevéltár működik Magyarországon (ebből 12 egyházmegyés, 6 szerzetesi intézmény). A szám a korábbiakhoz képest, első látásra kevésnek tűnhet, ennek oka, hogy a közösen kezelt püspöki és káptalani levéltárakat ma már általában egy intézményként szerepeltetik, míg korábban külön szaklevéltárakként voltak bejegyezve. (A nyilvános magánlevéltárként nem bejegyzett intézményeket is figyelembe véve még egy egyházmegyei- és további négy szerzetesi levéltárról is beszélhetünk.) A 18 bejegyzett intézmény 2000-ben összesen 7.630 iratfolyóméter terjedelmű anyagot őrzött, ebből 620 iratfolyóméter volt a szerzetesi iratanyag. Nem jelennek meg a nyilvántartásban az egyes plébániákon őrzött iratok, régebbi felmérések adatai szerint az itt tárolt történeti iratanyag mennyisége kb. 3.500 iratfolyóméter. A katolikus levéltári anyag teljes terjedelme eszerint meghaladja a 11 ezer iratfolyómétert. A levéltári intézményekben őrzött anyagot a 2000-es adatok szerint 34 személy gondozta, közülük 16 volt főállású, s ez azt jelentette, hogy az összesen 18 intézménybe átlagosan nem jutott egy-egy főállású munkatárs. A teljes létszámból mindössze 6 fő volt, aki 1990 előtt állt munkába, 28 személy 1990 után került erre a területre. A rendszerváltás után tehát igen jelentősnek mondható a munkaerő gyarapodása és cserélődése a katolikus egyházi levéltárakban. Az említett tendenciák a 2000 utáni évtizedben is folytatódtak: manapság mintegy 40 fő tevékenykedik a katolikus egyházi levéltárakban, akik közül 24 főállású, jellemzővé vált tehát a főállású munkaviszony, s a levéltárak átlagosan „kétszemélyessé” váltak (a 90-es évek intézményi átlaga még egy-másfél személy volt). A nemzedékváltás is folytatódott, ma már alig akad olyan munkatárs, aki 1990 előtt állt munkába, és a dolgozók döntő többsége (75-80%) 1990 után szerezte diplomáját, az életkort tekintve a legjellemzőbb a 30-40-es korosztály. Az egy-két személyes intézményekre nagy terhet ró a növekvő kutatóforgalom, az ügyfélszolgálat és a szaporodó adminisztratív teendők. Ezek mellett sajnos kevés energia jut iratrendezésre, segédletkészítésre, pedig nagy szükség van erre a munkára is: középszintű (vagyis iratsorozatok, raktári egységek szintjén tájékoztató) kiadott segédlettel a teljes katolikus iratanyag alig egyharmad része (20-30%) rendelkezik. Lakatos Andor ■ Kató A katolikus egyházi levéltárakkal kapcsolatos kiadványok száma összesen megközelíti a 150-et. Döntő többségük önálló kiadvány (könyv, füzet), kis részük tanulmánykötetekben, illetve szakfolyóiratokban megjelent publikáció. Ha kiadási idő szerint vizsgáljuk őket, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1950 előtti (11) és az 1950-1990 közötti (13) kiadványok számát jelentősen meghaladják az 1990 utáni kiadványok (121). A rendszer váltás után tehát felgyorsult a publikációk megjelenése, és az utóbbi két évtizedben nagyságrendekkel nőtt a kiadványok száma. Az új munkák közel egyötöde levéltári segédlet, egynegyede forráskiadvány, és több mint fele egyéb tanulmánykötet. Az 1990 előtti időszakhoz képest átalakult a kiadványok struktúrája-tematikája: legnagyobb mértékben az ún. „hasznos kiadványok”, a levéltárak és a fenntartók szempontjából is hasznosítható konferenciakötetek, adattárak, levéltártörténeti, archontológiai stb. munkák, illetve a forráskiadványok száma szaporodott az utóbbi évtizedben, míg a levéltári anyagot ismertető segédletek terén egy-két levéltár kivételével nem történt lényeges előrelépés, sőt az elérhető kiadványok zöme ezen a téren továbbra is régi, általában 1950—1980 közötti. A segédletek között pozitív kivételt jelentenek az alapszintű, néhány oldal terjedelmű I. Ferenc magyar király címeradománya a Sisák család részére a győri Egyházmegyei Levéltárban, 1800 100
