Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Katolikus Egyház Levéltárai (Lakatos Andor)
kivétellel — a szerzetesi levéltárak is megszűntek, anyaguk zöme az államosításokkal kapcsolatos zűrzavarban elkallódott, kisebb részüket sikerült a szerzeteseknek, esetleg a területileg illetékes állami levéltáraknak begyűjteniük. 1951 tavaszán a Levéltárak Országos Központja utasította a területi levéltárak vezetőit, hogy az illetékességi területükre eső egyházi levéltárakat látogassák meg és tapasztalataikról tegyenek jelentést. 1951 őszétől a katolikus levéltárakat állományvédelmi szempontokra hivatkozva közös kezelésbe vették, a továbbiakban két kulcs kellett kinyitásukhoz, az állam és az egyház képviselői csak együttesen juthattak be a raktárakba. Ez az állapot 1957-ig tartott. Kedvező fejlemény volt mindemellett, hogy a levéltári anyagról szinte valamennyi levéltárban egységes leíró szempontok szerint alapleltárt készítettek (melyben a levéltári anyagot általában tárgy sorozatonként ismertették), megkezdték a kiemelkedő forrásértékű anyagok mikrofilmezését, s az 1950-es évek végén a Levéltári leltárak c. sorozat részeként a székesfehérvári püspöki-, az egri érseki-, később pedig az esztergomi prímási levéltárak ismertetői is megjelentek. Az 1969. évi 27. tvr. szaklevéltárrá nyilvánított 23 katolikus egyházi levéltárat (20 püspöki és káptalani, 3 szerzetesrendi levéltárat), s az év tavaszától a püspöki kar létrehozta az Országos Katolikus Gyűjteményi Központot, melynek feladata többek között a katolikus egyházi levéltárak tevékenységének koordinálása lett, illetve a levéltári intézmények és az illetékes minisztériumi szervek között közvetített. 1971 tavaszán az egyházi szaklevéltárakban is érvényessé vált a Levéltárak Ügyviteli Szabályzata, amely részletesen és egységesen szabályozta a magyar levéltárak tevékenységét. Élénkült az egyházi levéltárak kutató forgalma, megkezdődhettek az egyháztörténeti kutatások, melyek az előző két évtizedben nem voltak jellemzőek. Az 1950—1970-es években általában egy-egy levéltári szolgálattal megbízott papi személy, egyéb feladatai mellett töltötte be a levéltárosi tisztet, a ’80-as évektől azután megjelentek az első civil munkatársak. Az Új Magyar Központi Levéltár Módszertani Osztályán 1983—1989 között négy alkalommal szerveztek továbbképzést az egyházi levéltárosok számára. 1981 áprilisában a Magyar Könyvtárosok Egyesületén belül létrejött a Levéltári Szekció, majd 1986 decemberében ennek utódjaként az önálló Magyar Levéltárosok Egyesülete (MLE). Az egyesület kezdettől fogva foglalkozott az egyházi levéltárak kérdéseivel, problémáival is, tagságában egyházi levéltárosok is helyet kaptak. 1993 júniusában Debrecenben alakult meg az Egyházi Levéltárosok Nemzetközi Szövetsége Magyarországi Tagozata, s ennek jogutódjaként jött létre 1995-ben a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE). Lakatos Andor ■ Ka Az 1990 után újrainduló szerzetesrendek közül csak kevesen éltek a levéltár-alapítás jogával, mindössze három új nyilvános szerzetesi levéltár született. A rendi levéltárak esetében általában nem megvalósítható, s így nem is cél egykori levéltári anyaguk teljes körű begyűjtése (jelentősebb iratbegyűjtés a ferencesek és a piaristák levéltáraiban történt), a tulajdonos rendek gyakran inkább letéti szerződést kötöttek a régi levéltári iratanyaguk maradványait őrző közlevéltárakkal. 1993 májusában II. János Pál pápa rendeletére új egyházigazgatási beosztás lépett érvénybe Magyarországon. A területi változás valamennyi egyházmegyét érintette, és új egyházmegyék is születtek. 1995-ben az LXVI. törvény alapján a korábban szaklevéltárként működő egyházi levéltárak nyilvános magánlevéltárak lettek. Az iratanyag ismertetése Eltekintve az intézményes keretektől, a katolikus levéltárak között kutatói szemmel négy nagy csoportot, azaz „levéltártípust” különböztethetünk meg. 1 .) A püspöki (érseki) levéltárak legfontosabb iratképzői az egyházigazgatási teendőket a mindennapokban ellátó püspöki hivatalok, az egyházmegyék ítélkező fórumát jelentő szentszéki bíróságok, illetve az egyházi iskolák felügyeletét, központi igazgatását végző tanfelügyelőségek. (A feudális korban valamennyi említett funkció, az egyházkormányzati-, bírósági- és iskolai ügyek felelőse egyaránt a püspöki szentszék, latinosán konzisztórium testületé volt.) Szintén a püspöki levéltárakhoz tartoznak ugyan, de nagyobb különálló egységet képeznek a gazdasági levéltárak, amelyek az 1945 előtti egyházi uradalmak, illetve azok kezelését végző jószágkormányzóságok irataiból keletkeztek, A veszprémi püspökség 1009-ben kelt adománylevelének 13. századi átírása 96
