Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Rácz György)

adománylevél szövegét. Sorozatuk csak az 1526 utáni Habsburg adminisztráció idejéből maradt ránk. A szűkebben vett királyi levéltár mellett a nádor, az országbíró, a kincstartó iratanyagát is a tárnoki házban őrizték Budán a 15. században. Az elveszett királyi levéltár miatt a magyar politikai vezető réteget már aló. század közepétől egyre sűrűbben foglalkoztatta az ország iratainak kérdése. Rádöbbentek ugyanis, hogy milyen nagy jelentősége van az uralkodói hatalommal szembeni küzdelemben az ország jogait — mindenekelőtt a rendi kiváltságokat — biztosító iratoknak. Az ország közjogi fontosságú iratainak (királyi leiratok, törvények, országgyűlési irományok, békekötések okmányai stb.) megőrzését az 1613. évi törvények — a korábbi századokban kialakult hagyományoknak megfelelően — a mindenkori nádor kötelességévé tette.

Az 1756-os felállítást követően összegyűjtött és tovább gyarapítóit iratanyagban a két 20. századi tűzvész óriási pusztítást végzett. Budapest ostroma (1944. december—1945. február) idején a levéltár épülete a harcok sűrűjében sok sérülést szenvedett. Az ide telepített német katonai kórház miatt a szovjet hadsereg sem kímélte, így az alkalmazottak áldozatos munkája ellenére is közel 3100 iratfolyóméter iratanyag pusztult el, és az épület állagában is jelentős veszteségek mutatkoztak: megsemmisültek a kutatóterem freskói és tetővilágítása. Ennél is súlyosabb volt az 1956. november 6—12. között végbement katasztrófa, amelynek következtében mintegy 9000 iratfolyóméter levéltári anyag égett el, miután szovjet gyújtógránát csapódott az épületbe. Minden típusú iratanyagot (családi levéltárak, 1945 előtti és utáni központi kormányhatóságok anyagai) érintett a veszteség. Mind 1945-ben, mind 1956-ban a hegy tetejére épített épület kitűnő célpontnak bizonyult.

A II.

világháború utáni években folytatódott a központi kormányzati szervek századforduló utáni, illetve a két világháború közötti iratanyagának átvétele. Sőt már az 1950-es évek elején megkezdődött a háború utáni három-négy évben keletkezett iratanyag átvétele is. Meghatározó vezetője volt az intézménynek Ember Győző (1909—1993) főigazgató, aki 1949-től csaknem három évtizeden át, 1978-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig állt az intézmény élén. Intézkedései következtében tervszerűbbé és szervezettebbé vált az iratanyag gyarapítása, rendezése és segédletekkel való ellátása. Nevéhez fűződik az iratanyag rendszerezési elveinek kidolgozása, s nagy szerepe volt a korszerű segédletekkel szembeni szakmai követelmények meghatározásában. Az 1960-as évektől folyamatosan jelentek meg a ma is használatos ismertető leltárak, repertóriumok. 1958-ban vezették be a levéltári struktúra rendszerezésére az Országos Levéltárban a szekció-rendszert. A szekciók a nagyobb terjedelmű,

valamilyen alapon összetartozó levéltárakat, fondokat foglalják magukba. Az összetartozás, azaz a rendszerezés alapja lehet történeti, szervtipológiai, fondtipológiai, időrendi, illetve iratok fajtája szerinti. A szekciókat betűvel, azon belül a fondokat, illetve állagokat sorszámmal jelölték. A történetileg kialakult kormányhatósági levéltárakat és az Archívum Regnit (Regnicolaris Levéltár néven) meghagyták külön szekcióban, szervtipológiai alapon hozták létre a Bírósági Levéltárak és a Gazdasági Levéltár szekciókat. Iratfajta alapján különítették el a Térképtárat, a Tervtárat, a Mikrofilmtárat, a Fényképgyűjteményt és a Pecsétgyűjteményt. Időrendi alapon sorolták be önálló szekcióba a Diplomatikai Levéltárat, az 1848-1849-i, az Abszolutizmuskori Levéltárakat, a Polgári kori kormányhatósági levéltárakat, a Tanácsköztársasági kormányszervek iratait és a „Népi demokratikus kori központi kormányszervek” iratait. Az intézmény utóbbi, az 1945 után keletkezett iratanyagokat őrző-gondozó osztálya 1970. június 1-től Új Magyar Központi Levéltár néven a Hess András téren önálló intézménnyé alakult és működött egészen 1992. június 30-ig. Az itt őrzött iratanyag rendszerezése a továbbiakban nem a szekció beosztás szerint történt, hanem a területi levéltárak számára 1960-ban előírt fondszerkesztési alapelveket követve, a fondképzők tipológiáján alapuló rendszerezési elv szerint tagolták azt. A magasabb levéltári egységeket fondfőcsoportnak nevezték és római számmal jelölték (XVII—XXXIV fondfőcsoportok). Ez a rendszer azt követően is fennmaradt a mai napig, hogy az Uj Magyar Központi Levéltárat az 1991. évi LXXXIII. tv. megszüntette, és újra egyesítette a Magyar Országos Levéltárral.

II. Endre király esküt tesz az Aranybullára, szekkó a Levéltár Bécsi kapu téri épületében

18