Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Rácz György)
RÁCZ György A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Az ország legrégebbi közgyűjteményének, az ország levéltárának létrehozásáról rendelkező jogszabály az 1723. évi 45. törvénycikk volt, amely elrendelte, hogy az ország köziratait (publica regni acta) az ország levéltárában (archívum regni) kell elhelyezni. A magánszemélyeknél még fellelhető országos vonatkozású iratok begyűjtését is tervbe vették. Helyét Pozsonyban az országházban jelölték ki, de tényleges működését csak 1756. március 1-jén kezdte meg, amikor Batthyány Lajos nádor kinevezte az első levéltárost, Csintó Imrét. Ez tekinthető az alapítási évnek. Szervezetét 1765-ben véglegesítették, majd 1784/85-ben Budára költözött, a Várban lévő egykori klarissza kolostorba. A hivatalos nevén Archívum Regniként (1756—1874) működő intézmény elsősorban a rendi országgyűlést és a nádort szolgálta, ezek iratait vette át folyamatosan. Feladatai sorában első helyen állt az iratok átvétele, megőrzése és feldolgozása. Az Országgyűlés és a nádor rendszeresen, olykor pedig magánszemélyek és családok is eljuttatták irataikat a levéltárba. Az 1526 után alakult királyi kormányhatóságok (Kancellária, Hely tartó tanács, Kamara) irataira azonban nem terjedt ki a hatásköre. Ezeket továbbra is maguk az iratképzők őrizték saját irattárukban. A18-19. századi Európában —több évtizedig tartó folyamat eredményeként— az uralkodók és a rendek addigi jogbiztosító „titkos” levéltáraiból a kialakuló történettudomány igényeit is szem előtt tartó tudományos intézmények váltak. E fejlődési vonalba illeszkedett a Magyar Országos Levéltár 1874-ben történt újjászervezése. Török János országos főlevéltárnok halála után utódának Pauler Gyulát nevezték ki (1874. október 14.), és alá rendelték az 1867. évi kiegyezést követően megszűnt magyarországi kormányszervek (Kancellária, Helytartó tanács, Kamara) és az 1848-ban megszüntetett erdélyi kormányhatóságok levéltárait és irattárait. Az intézmény az Archívum Regni feladatkörének jelentős gyűjtőköri és illetékességi kibővítésével ekkor kapta a Magyar Országos Levéltár elnevezést, azaz vált tényleges „országos levéltárrá”. A következő évtizedekben az intézmény fokozatosan átvette az 1848—1849. évi minisztériumok, majd az abszolutizmus és a provizórium korszakában (1849—1867) működött központi kormányszervek iratanyagait is. Ez a munka — néhány kisebb kivételtől eltekintve — 1906-ra lényegében lezárult. Törvénnyel rendelték 1882-ben (XXIII. te.) a nem kormányhatósági erdélyi levéltárakat is az Országos Levéltárba. A gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent levéltárának Budapestre szállítása még ebben az évben megtörtént. Annak ellenére, hogy a levéltárügyet szabályozó, a levéltár feladatait részletesen meghatározó jogszabály 1874-ben nem született, az Országos Levéltár alapvetően különbözött az Ország Levéltárától és a keretébe vont többi irattártól és levéltártól. Míg ugyanis utóbbi általában csak az őt fenntartó és azzal szervezeti kapcsolatban álló szervek és személyek iratait vette át, addig az 1874-ben létrehozott intézmény illetékességi és gyűjtőköre kezdettől fogva kiterjedt mindhárom hatalmi ág — a törvényhozás, a kormányzás és az igazságszolgáltatás — központi, országos illetve regionális hatáskörrel működő szervei iratanyagára. Az így kialakított illetékességi kört a II. világháborúig csak a Hadtörténelmi Levéltár létrejötte (1918), azaz a Hadügyminisztérium és alárendelt szervei, továbbá a honvédség és szervei iratanyagának az Országos Levéltár illetékességéből való elvonása csorbította. Az újjáalakult levéltár első vezetője, Pauler Gyula (1841—1903) idején nagyszabású programot dolgoztak ki a különböző szervek működése során keletkezett iratanyag átrendezésére és új segédletek készítésére. Pauler a korabeli külföldi gyakorlatnak megfelelően az iratanyag történelmi korszakok szerinti tagolását tervezte, majd az egyes korszakok iratanyagában a szerves összefüggéseket figyelmen kívül hagyó tárgyi osztályokat alakítottak volna ki, amelyeken belül az egyes iratokat időrendben szándékoztak elhelyezni. 14 A Levéltár Bécsi kapu téri épületének részlete
