Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - Köszöntő
Köszöntő A levéltárak ezeréves múltunk írásos emlékeit őrző közgyűjtemények. Felbecsülhetetlen értékek bújnak meg falaik közt, amelyek hozzásegítenek a nemzet, az ország, egy-egy település, intézmény vagy család történetének megismeréséhez. A intézményeink az elmúlt években szélesre tárták kapuikat, rendezvényeikkel, papíralapú és digitális kiadványaikkal megszólították a polgárokat, s közkinccsé tették, életre keltették a raktárak polcain elhelyezett forrásokat. A levéltárak az állam és intézményei tevékenységére vonatkozó dokumentumok megőrzésével és nyilvánosságuk biztosításával alapvetően járulnak hozzá a hatalom feletti társadalmi kontroll működéséhez. Mindezek feltételezik, hogy a polgárok ismerik és használják a levéltárakat. A magyar levéltárak az őrzött iratanyag mennyisége és típusa, illetékességi területük tekintetében rendkívül sokfélék. Vannak állami, önkormányzati és magán (alapítványi, egyházi) fenntartású intézményeink, közülük az állami fenntartásban működő általános levéltárak (Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest Főváros Levéltára) illetékessége kiterjed az államigazgatás, a jogszolgáltatás szerveire és intézményeire, a szaklevéltárak pedig egy-egy szakterület (például hadügy, vízügy és környezetvédelem, stb.) speciális iratait gyűjtik. A magánlevéltárak a fenntartóik által meghatározott szempontok szerint elsősorban a fenntartók és intézményeik iratainak megőrzéséért felelősek. Jelentős különbség mutatkozik a levéltárak nagysága között is. Megtalálható köztük a többszázezer folyóméternyi irategyüttest őrző, több száz munkatársat foglalkoztató intézmény éppúgy, mint pár száz méteres iratállománnyal rendelkező egyszemélyes levéltárak is. Kiadványunkban ezt a sokszínűséget szeretnénk az érdeklődő közönség elé tárni. Célunk nem az egyes intézmények bemutatása volt, hanem a hazai levéltárügy egészéről szerettünk volna körképet adni. Ez indokolja, hogy az egyes fejezetek szerzői a levéltárak egy-egy típusát tárgyalják. Ettől szándékunk szerint csak ott tértünk el, ahol az adott levéltárak speciális körülményei ezt különösen indokolttá tették (pl. az állami szaklevéltárak esetében).
