Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Borsa Iván: Néhány gondolat a levéltárak feladatairól. • 1966. [LSZ 1966/2. 267-276. p.]

268 -szakban csak olyan esetekben történt meg, ha ez a tudományos jellegű cél a levéltár fenntartójának közvetlen vagy közvetett érdekével egybeesett. Gondolok a vatikáni levéltári anyag felhasználására a pápák életrajzának megírásához, vagy III. Ince pápa registrumkönyveinek a reformáció elleni harc során történt kinyomtatására. Csak a feudalizmus utolsó szakaszában, nálunk Hevenessy és Kaprinay működésével /18. század/,,kezdődik meg a feudális levéltárak tudományos jellegű igénybevétele. A kezdeti időszakban azonban ez egyáltalában nem volt akadályoktól mentes, hiszen Hevenessy és Kaprinay után Fejér György még a 19. század második negyedében is több 13-15. századi oklevelet'csak ugy tehetett közzé, hogy a birtokneveket nem volt szabad kiirnia. így védte a levéltár tulajdonosa -feudális birtokjogait. A feudalizmusban a levéltáraknak szinte egyetlen feladatuk tehát a feudális jogok védelme volt, igy érthető, hogy a polgári forradalmak, elsősorban a francia forradalom haragja elemi erővel fordult a levéltárak ellen. A feudalizmus bukása és a polgári rezsim berendezkedése /nálunk az 1867-es kiegyezés/ után a regisztratura jellegű feudális kori iratanyag addigi szerepe lényegében megszűnt. Az uj államapparátusnak működése során egyáltalában nem, vagy csak igen elenyésző mértékben volt szüksége feudális elődeinek iratanyagára, igy nem ragaszkodott hozzá, hanem az eddig kizárólag ügyviteli célokat szolgáló levéltárakat történeti jellegű levéltárakká alakitotta át. Ez uj tipusu levéltáraknak az lett a feladatuk, hogy a történetivé vált feudális kori iratanyagot kezeljék, azt az egyre intenzivebben jelentkező tudományos kutatás rendelkezésére bocsássák, de emellett néhány területen továbbra is részt kellett vállalniok a levéltárat fenntartó intézmény napi igazgatási feladataiból. Az 187^-ben újjászervezett Országos Levéltár a törvények eredeti példányainak átvételével és a nemességigazolások szakvéleményezésével töltött be ilyen szerepet. Törvényhatósági levéltáraink a törvényhatóságok jogbiztositó okmányait kezelték,az anyakönyvi másodpéldányokat vezették, a vizjogi iratokat őrizték stb. A levéltárak igy a feudalizmus egyik igen fontos igazgatási intézményéből a polgári korszak meglehetősen perifériális intézményévé lettek, ugyanakkor viszont a történeti kutatás szempontjából döntő szerephez jutottak. Annak következtében, hogy a levéltárak akkori anyaga - a feudális kori iratanyag - külső érdeklődők számára is hozzáférhetővé vált, jelentős mértékben fellendült a történeti kutatás. A történetirás művelői hatalmas érdeklődéssel fordultak a levéltárak felé. A Századok cimü folyóirat I. világháború előtti évfolyamai, s az egész Történelmi Tár ennek áz érdeklődésnek örök tanúi. A történészek egy része a levéltárosi pályát választotta élethivatásul /pl. Pauler Gyula, az uj Országos Levéltár első vezetője/, de számos levéltáros /Thallóczy Lajos, Károlyi Árpád, Tagányj Károly stb./ levéltárosi munkája mellett szerzett. történész hírnevet. A levéltárak és a történettudomány legszorosabb öszszsfonódottságát bizonyltja, hogy a Magyar Történelmi Társulat központja