Irányító és ellenőrző szervezetek

Gyenesei József: A magyar levéltári szervezet 1956-ban. • 2006. [LSZ 2006/3. 16-24. p.]

GYENESEI JÓZSEF A MAGYAR LEVÉLTÁRI SZERVEZET 1956-BAN A hazai levéltár-történeti szakirodalomban számos egykorú és utólagos munka foglalkozik a magyar levéltári szervezet 1950 és 1968 közti két évtizedének történetével vagy annak egyes részkérdéseivel. Részletesen bemutatják az államosított levéltári szervezet felépítését, működését, tárgyalják többek között az 1956-os esztendő történéseit is. A forradalom mellett számos olyan kisebb súlyú esemény is történt 1956-ban, amelyek kihatással voltak a hazai levéltárak működésre. A Levéltárak Országos Központja (LOK) erőfeszítéseinek köszönhetően ez év elejétől került a magyar levéltárügy a Minisztertanács felügyelete alá. Az SZKP XX. kongresszusa a levéltárak irányításának vonatkozásában is éreztette hatását. A Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileuma alkalmából rendezett ülésszak a nemzetközi szakmai kapcsolatok terén hozott komoly áttörést. Tanulmányomban e fenti témák rövid összefoglalására vállalkozom, majd ismertetem azt az 1956 őszén született szakmai helyzetértékelést, amelyre a LOK iratai között bukkantam rá. A közleményben megfogalmazott feladatok és problémák napjaink szakmai nehézségeit idézik, így joggal juttatják eszünkbe Krasznahorkai László egyik művének a világ változatlanságát oly remekül kifejező mottóját: „ Telik, de nem múlik!"

2 A dolgozat második felében az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának ünnepén szeretném bemutatni — ha csupán néhány villanás erejéig is —, milyen hatással voltak levéltárainkra az október 23-a utáni események, s egykori kollégáink papírra vetett sorait idézve emlékezni azokra a bizonyos sorsfordító napokra. A központosított és államosított magyar levéltárügy szervezet A korszak elsődleges jogforrását jelentő 1950. évi 29. törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezte a levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. törvénycikket, amely a világháborút követő évek zűrzavaros időszakában nem tudta kellően megoldani a levéltárak egyik legfontosabb funkciójának: az iratok megfelelő védelmének szabályozását. A „polgári szemléletű" levéltári törvény félretételét elsősorban mégis a politikai berendezkedés átalakulása tette szükségessé. Az újonnan létrehozott levéltári szervezet vezetését a LOK látta el, amely közvetlenül irányította és ellenőrizte a közlevéltárak szakmai tevékenységét, költségvetési osztálya segítségével pedig intézte azok gazdasági ügyeit.5 A jogszabály a közlevéltárak közé sorolta a Magyar Országos Levéltárai, a megszüntetendőnek nyilvánított megyei, városi és községi levéltárakat felváltó állami kerületi levéltá-1 Ld.

BORSA IVÁN: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után. Levéltári Közlemények, 25. évf. (1954) 14-55. (Továbbiakban: BORSA) BALÁZS PÉTER: A magyar levéltárügy 1945-1969. Levéltári Közlemények, 41. évf. (1970) 47-86. BAKÁCS ISTVÁN: A magyar közlevéltárak központi irányításának és felügyeletének kezdete. Levéltári Szemle, 30. évf. (1980) 1-2. sz. 173-178. BIKKI ISTVÁN: A magyar levéltárügy szervezete 1950-1968. Levéltári Szemle, 41. évf. (1991) 4. sz. 53-71. (továbbiakban: BIKKI) 2 KRASZNAHORKAI

LÁSZLÓ: AZ ellenállás melankóliája. Budapest, 1999. 3 A Levéltári Tanács

1956. november vegén alakult meg, tényleges működést azonban — rövid fennállása folyamán — nem tudott kifejteni. Vö. BIKKI, 60. 4 BORSA, 38. 5 A LOK megszervezéséről a 1610-26/1950. (VIII. 8.) V. K. M. rendelet intézkedett. 16