Irányító és ellenőrző szervezetek

Gyenesei József: A magyar levéltári szervezet 1956-ban. • 2006. [LSZ 2006/3. 16-24. p.]

gyűjtőterületen történt iratpusztulásra, a szükséges iratvédelmi intézkedések megtételére és az illetmények megfelelő folyósításra vonatkoztak. Az Úri utcába befutó rövid választáviratokból kitűnik, hogy 1956 októberében a magyar levéltárak is rendkívüli napokat éltek át. „A levéltár megmaradt, iroda helység elpusztult. "- jelentették Veszprémből.* Miskolcról ennél kedvezőbb információk érkeztek: „Sátoraljaújhelyi részlegről eddig megnyugtató értesüléseink vannak. Miskolcon raktáraink nagyjából épek. "

I9 „[A] Levéltárak épek, [a] dolgozók jól vannak, mindenről gondoskodtunk. Külső iratokat is mentettünk. Sürgős dologi ellátmányt kérünk. "— írták a szombathelyiek. Szerencsére a kecskemétiek és a kaposváriak is jó hírekkel szolgálhattak:,, Levéltárunk épségben van dolgozói sértetlenek. A legnehezebb napokban is helytálltak. " „ Levéltárainkban minden rendben van, a munka folyik " A hivatalos jelentéseknél jóval érzékletesebb képet ad a Kecskeméti Állami Levéltár História Domusának ide vonatkozó két bejegyzése arról, hogyan is élték meg az egykori levéltárosok az október 23-a utáni időszakot. Az egyik részlet a forradalom leverésének napjait idézi: „November 4-én éjjel ágyúval is lőtték a várost így az utcán való mozgás életveszélyes volt. Nov. 5-én és 6-án a kecskeméti dolgozók sem juthattak a levéltárba. Szovjet katonaság vizsgálta át a tanácsháza hivatalait és nem engedtek be senkit. November 7-én megkezdhette a városi tanács a munkát, így a levéltár kecskeméti dolgozói a levéltár helységeibe juthattak. A levéltár ajtajai (sic!) nyitva voltak. A dolgozók íróasztalaiból az iratok ki voltak szórva. [...] Az /., 2. számú helységek szekrényei mind fel voltak nyitva, vagy felfeszegetve. A páncélszekrény tartalma is a földön hevert szétszórtan. Az első pillanatra nagyon szomorú és 1945-re emlékeztető levéltári kép tárult a dolgozók szeme elé. [...] A levéltár átvizsgálása idején eltűntek a levéltárból a dolgozók melegítő bőrmellényei, a hivatal táskája, cukor, szappan stb. kb. 30-féle tárgy. Az alagsori helyiségből nem hiányzott semmi, bár az ablakok betörtek. " A másik feljegyzés az év végén történtekről számol be: „Ami a kecskeméti eseményekből a levéltárat illeti, aggodalom volt a begyűjtött iratanyag megmaradása miatt. A december 11, és 12-i sztrájk és tüntetések és az alkalommal történt lövöldözések a levéltár dolgozóit is megviselték. [...] 12-én 10 óra tájban ismét gyülekezni kezdett a tömeg a Kossuth téren. A karhatalmi erők, úgy a szovjet, mint a magyar lövöldöztek. Ismét félő volt, hogy a lövések behatolnak a levéltárba és tüzet okozhatnak. Szerencsére nem történt semmi baj. A begyűjtött anyag épen maradt. A munkát akadályozta a nyugtalan helyzet, a vonatok közlekedésében történt változás, a kijárási tilalom és a szürkület belíl MOL XXXII. 7. Szám nélküli dosszié 1957-ből. 19 Uo. 20 Uo. 21 Uo. 22 Uo. 23 A

Bács-Kiskun megyei Közlevéltár (1953-tól Kecskeméti Állami Levéltár) történetének legfontosabb eseményeit Leidecker Jenő levéltár-vezető kezdte naplószerűen rögzíteni 1952-től az intézmény História Domusában, majd a munkát utóda Balanyi Béla igazgató folytatta egészen 1973-ig. A több mint kétszáz oldalas kötet színes díszítőelemeit, valamint a levéltár történetét képekben „elbeszélő", úgynevezett „Naposoldal" rajzait szintén Balanyi készítette. 24 A levéltár a városi tanács épületében működött. 25 A

Bács-Kiskun megyei Közlevéltár (1953-tól Kecskeméti Állami Levéltár) História Domusa, 40-41. 21