Irányító és ellenőrző szervezetek

Lakos János: Jelentés a Levéltári Szakfelügyelet 2001. évi működéséről és az ellenőrzések során szerzett tapasztalatokról. • 2002. [LSZ 2002/1. 54-62. p.]

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei, a Református Zsinati és az Evangélikus Országos Levéltárat. Az alábbiakban összefoglalóan áttekintem az ellenőrzések tapasztalatait. (A részletes helyzetfelmérést és javaslatokat az egyes intézményekről készült szakfelügyelői jelentések tartalmazzák. Ezeket a levéltárak vezetői és fenntartói megkapták.) I. KÖZLEVÉLTÁRAK 1. A kutató- és ügyfélszolgálat ellátása A vizsgálat idején a levéltárak mindegyike rendelkezett kutatási, ill. kutatótermi szabályzattal. Ezek kettő kivételével a levéltári anyag kutathatóságát gyökeresen újraszabályozó 1995. évi LXVI. (levéltári) törvény hatályba lépése után készültek, és többségük általában a törvény rendelkezéseinek megfelelő előírásokat tartalmaz. Kisebbnagyobb, nem ritkán komoly problémák azonban szinte valamennyi szabályzattal kapcsolatban felmerültek. Ilyen problémák voltak pl. a következők: • csupán a 21 intézmény felében létezik olyan szabályozás, amely már tükrözi az 1997. évi törvénymódosítás — egyébként jelentős — változtatásait is; • a szabályzatok jelentős hányada tartalmaz a törvény rendelkezéseivel ellentétes előírást tipikusan azáltal, hogy a kutatás feltételéül köti ki a 18. életév betöltését és/vagy a kutatni kívánt levéltári anyag tanulmányozásához szükséges ismeretek meglétét; valamint egyes esetekben azáltal, hogy megbízólevelet is megkövetel, vagy jogorvoslati fórumként a bíróság helyett a levéltárfenntartót jelöli meg (a hibák főleg a szaklevéltáraknál, különösen az egyetemi levéltáraknál jellemzőek, de a megyei levéltárakban is gyakran előfordulnak). Az intézmények a kutatás feltételeit lehetőségeiktől függően maximális mértékben igyekeznek biztosítani. Megfelelő mértékű a nyitvatartási idő (a heti egy nap és évi kettő-négy hét kutatási szünet tartása csak az intézmények kisebb hányadában szokás), a BFL-ben és a megyei, városi intézményekben néhány kivétellel a körülményekhez képest általában elfogadható a kutatótermek berendezése, világítása stb. Néhány általános levéltár sem tud maradéktalanul eleget tenni a levéltári törvény külön kutatóterem fenntartását előíró rendelkezésének, az általában egy fővel működő egyetemi levéltárak nagy részében pedig nincs is külön kutatóhelyiség, hanem vagy könyvtár olvasótermében vagy a levéltáros munkaszobájában (olykor még ez sem különül el a raktártól) fogadják a kutatókat. A kutatók rendelkezésére álló szolgáltatások többnyire még hagyományosak (nyomtatott vagy gépírásos segédletek rendelkezésre bocsátása, levéltári anyagról referensi tájékoztatás, másolatok kiadása), de — ha nem is a szükséges mértékben — már terjednek a modern tájékoztatási formák (információk, segédletek közzététele, kérések fogadása az Interneten, olvasó-másolók, digitális technika stb.). 55