Irányító és ellenőrző szervezetek

Borsa Iván: A magyar levéltárügy új főfelügyeleti hatósága. • 1956. [LH 1956/1. 3-5. p.]

ben egyre határozottabb intézményes formákban jelenik meg A levéltárainkba beáramlott hatalmas tömegű iratanyag, s a vele kapcsolatban jelentkező széles és sürgető tudományos igények a levéltári munkát sokrétűbbé, már csak intézményesen kialakított uj munkamódszerek utján megoldhatóvá tették.. A levéltári kezelésbe átvett iratanyag mielőbbi rendezése, selejtezése -leltározása és hozzájuk különböző jellegű segédletek készitése : egyszóval az anyag hozzáférhetővé tételének biztosítása kétségtelenül tudományos jellegű levéltári munkát jelent, A munka egyes fázisai nem feltétlenül igényelnek egyetemi végzettségen alapuló tudományos felkészültséget végső fokain azonban - különösen a leltározás és segédletkészítés szakaszában, - valamint az egész folyamat megszervezésénél és irányításánál igen alapos tudományos felkészültségre és levéltári gyakorlatra van szükség. Levéltáraink tudományos munkájának továbbfejlesztésével az anyag hozzáférhetőségének mielőbbi biztosítására, mindenekfelett e módszerek minél szélesebb alkalmazására és tökéletességére kell törekednünk. - Minden levéltár tudományos feladatai között azonban továbbra is fontos helyet keli elfoglalnia a levéltárak örizetében lévő iratanyag minél több szempontú feltárásának és az eredmények megfelelő formájú publikálásának, A levéltárak eddig végzett tematikai feltáró munkáikkal már több intézménynek és kutatónak adtak jelentős segítséget, dokumentumoknak sajtó utján történő publikálásával és különböző kiállításokon való kiállításával hasznos népművelési feladatokat teljesítettek s történtek lépések bizonyos forráscsoportok közzétételére is. E téren elért eredményeink azonban még nem mondhatók kielégítőknek s feltétlenül törekednünk kell ujabb eredmények elérésére. Tudományos eredményeink közül eddig igen szerény mértékben tudunk hivatkozni a levéltártan, az iratanyaggal foglalkozó történelmi segédtudományok a hivataltörténet és a levéltártörténet müvelése terén elért eredményekre. Ezek közül különösen a levéltártan,, és a hivataltörténet azok a területek, melyek fontosságukhoz mérten igen csekély mértékben kerültek megmunkálásra; a jövőben e hiányok pótlására is törekednünk kelL Ha a levéltárügy akár tudományos teendőit, akár az előbbiekben vázolt megoldandó igazgatási vonatkozású feladatkörét tekintjük is, megállapítható, hogy oktatásügyi feladatnak egyikük sem tekinthető. Természetszerűleg a levéltárügynek is el kellett kerülnie az immár kizárólag oktatási kérdésekkel foglalkozó Oktatásügyi Minisztérium fő felügyelete alól. Minthogy viszont a levéltárak az 4950. évi 29. tvr, hatálybalépése, óta már nemcsák egyes tárcához tartozó intézmények, hanem a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó szervek és alakulatok kivételével minden állami szerv és állami vállalat ügyvitelben nem szükséges iratanyagának átvételére is hivatottak, mindenképpen célszerűnek mutatkozott hogy a Levéltárak Országos Központja ne egy szaktárca felügyelete- hanem a Minisztertanács közveilen irányítása alatt működjék. így ugyanis, mint országos, hatáskörű szakigazgatási szerv jobban el tudja látni sajátos feladatait. -A Minisztertanács közvetlen felügyelete alá történő utalást indokolja az a körülmény is, hogy a szervek ügyintézése során létrejövő iratanyag kezelésével kapcsolatos feladatoknak (a titkos iratkezelés kivételével) legfelsőbb szinten való intézése éppen a Minisztertanács Titkárságának feladatkörébe tartozik. A Levéltárak Országos Központja és a felügyelete alá rendelt levéltárak remélik, hogy uj főíelügyeleti hatóságuk segítségével a jövőben a dokumentációs értékű iratanyag eddiginél fokozottabb védelmét fogják tudni megszervezni és tudományos céljaik megvalósításában is előbbre jutnak. S ezáltal fokozottan remélik, hogy megfelelhetnek azoknak az igényeknek, amelyeket mind az államapparátus és a népgazdaság, mind pedig a tudományos kutatás velük szemben joggal támaszt s melyeknek kielégítésére hivatottak. 5