Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések
Sipos András: A magyar önkormányzati és területi levéltárak egykor és napjainkban. Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. 5-15.
Sipos András tőipari nagyvállalatára, amely sokak számára munkát és az élet keretét jelentette hosszú időn át, továbbá meghatározó jelentősége volt a városi táj átalakulása szempontjából is. A beszélgetések során megelevenedő emlékek segítettek a levéltárban őrzött írott források jobb megértésében is. A Veszprémi Kaleidoszkóp könyvsorozat első kötete fényképek, személyes visszaemlékezések és levéltári iratok segítségével kelti életre a város egyik, a szocialista időszakban teljesen eltűnt negyedét, ahol ma már hatalmas lakótelep található. Az ily módon előkerült fotóanyagot közterületeken, illetve sokak által látogatott közintézményekben felállított időszaki kiállításokon is bemutatták, nem beszélve az internetes felületekről. Három esztendő munkájának eredményeként 102 adományozó 6700 fényképét digitalizálták, 905 interjú készült, ami komolyan hozzájárulhatott ahhoz, hogy a levéltárat a lakosság is elismert emlékezeti intézményként tartsa számon. A Nógrád Megyei Levéltár székhelye, a 36 ezer lakosú Salgótarján a 19. század közepén a szénbányászat és a nehézipar jóvoltából indult el az urbanizációs fejlődés útján. A város az 1960—1970-es években nyerte el mai arculatát, amikor a belváros teljes átépítése során lakótelepek nőttek ki a földből. A szocialista állami nagyipar felszámolását követően mind a város, mind a régió válsághelyzetbe került, s a hanyatlás képét mutatta. Az itteni megyei levéltár számára a közvélemény érdeklődésének felkeltésére a 20. század második felének „elsüllyedt világával” való szembenézés: a szocialista korszak és az 1956-os forradalom eseményei kínáltak különösen jó lehetőséget. Jó példa erre a „Nógrádi motoros krónika” projekt. Negyven esztendővel ezelőtt még nem volt általános az autóbirtoklás, a fiatalok számára az 1960-as ’70-es években inkább a motorbicikli volt a szabadság és a mobilitás szimbóluma. 2008-ban egy magángyűjtemény anyagából Balassagyarmaton rendezett kiállítás irányította rá a témára a figyelmet. A levéltár a lakossághoz fordult, hogy begyűjtse a motorozás írott és képi emlékeit. Az összegyűlt gazdag anyagból azután tematikus blogot szerkesztettek, amely fotók, poszterek, nyomtatványok és iratok tükrében hozza közel a korabeli motorozás világát (http:/ / motoroskronika.blogspot.hu/ ). A trianoni békediktátum következtében a történeti vármegyéket államhatárok vágták ketté, ami azt eredményezte, hogy proveniencia szempontjából szorosan összetartozó irategyüttesek ma megosztva, elszórva, sokszor nagyon eltérő rendszerben kezelve találhatók meg különböző országok levéltáraiban. Az írott források azonban a Kárpát-medencében élő valamennyi nép közös levéltári hagyatékát képezik, ezért döntő jelentőségű, hogy a régió országai szorosan együttműködjenek a múlt bármely időszakát érintő kutatás esetében. Jól érzékelteti a határközi kapcsolatok fontosságát, hogy a mai 19 megyéből 14 érintkezik az államhatárral. Ezért a megyei levéltárak többsége szoros kapcsolatot ápol a szomszéd ország határmenti régiójának rokon intézményeivel és munkatársaival. A Szlovákiával, Ukrajnával és Romániával is határos Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye levéltára például már mintegy két évtizede nemzetközi esemény rangjára emelte évenként megrendezett levéltári napját, amelynek középpontjában a közös múlt áll. Rendszeresen hívnak vendégelőadókat a szomszédos országokból, és a programban gyakran helyet kap az országhatárt átlépő szakmai kirándulás, kihelyezett ülésszak. Nógrád Megye levéltára a szlovákiai Füleki Vármúzeummal közösen valósított meg határon átnyúló együttműködési projektet az Európai Unió keret-14
