Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Somfai Balázs: A Veszprém Megyei Levéltár Pápai Levéltára. LSZ 59. (2009) 1.

Somfai Balázs engedett át a megyei önkormányzatnak tíz évre, amely ott tehát egyik területi részlegét működteti. Most mi ennek a remélhetőleg első tíz évnek a harmadik évét tapossuk. A pápai fióklevéltár az intézménynek területi alapon szervezett részlege, bizonyos belső autonómiával. Feladata a Pápa város és a történelmi Pápai járás területén működő, illetve működött irattermelő szervek nyilvántartása, felügyelete, a levéltárérett iratanyag átvétele, az új és a történelmileg örökölt iratanyag őrzése, feltárása, kezelése, kutató- és ügyfélszolgálat tartása, közművelődési tevékenység kifejtése és részvétel a tudományos munkában. Tehát a szakmai munka majdnem egész spektruma. A fontosabb kivételek a restaurálás, a reprográfia és az állami anyakönyvi másodpéldányok kezelése. A fióklevéltár értelemszerű együttműködésben áll az intézményi központ megfelelő részlegeivel. A központi intézménypolitikai, szakmai, személyzeti és gazdasági vezetés természetes primátusa mellett a fiókintézmény önálló belső életet él, és különösen feladata megtalálni a helyét a város és vidéke társadalmiközművelődési életében. Ennek jelentőségét akkor érzékelhetjük igazán, ha számításba veszszük, hogy az ország településhálózatának más részeihez képest, főleg a „nagy megyeszékhely—sok apró település" képlethez viszonyítva, vidékünkön valamelyest kiegyenlítettebbek a viszonyok, számosabbak a történetileg nagyobb múltú kisvárosok, hajdani mezővárosok, amelyek közt a megyeszékhely után Veszprém megyében mindenképpen Pápa városát illeti az első hely. Más szóval: a rendszerváltás korában nyilvánosan is hangoztatott patrióta érdekek, a városi polgári öntudatnak a tisztes múltra is visszautaló megnyilvánulása légkörében valóban kedvező fogadtatásra talál az ősi klenódiumnak tekintett „városi levéltár" visszatérése, ami — mutatis mutandis — a községek régi iratainak közelebb kerülésére is vonatkozik. A kedvező atmoszféra jó kihasználása elemi érdekünk nekünk is, tekintettel még arra, hogy azért ettől még nem múlnak el a levéltári anyag és társadalmi hasznosítása körüli gondok, és akadnak teendőink az archiváliákat körüllengő ábrándos képzetek eloszlatásában is. Stigmák és terápiák Levéltárunk anyagának legsúlyosabb öröklött problémáját a polgári kori iratanyagnak — de részben a rendi kori iratanyagnak is — a pótolhatadan hiánya jelenti, amely hiány nemcsak a vármegyei anyagra áll, hanem sajnos Pápa város történelmi iratanyagára is: a feudális és kapitalista kori jegyzőkönyvek erősen foghíjas sorozatán kívül alig maradt ránk irat az első világháború előttről, de még a két háború közti korszakból is. Bizony, nem nyomdahiba az, ami fond jegyzékünkből kiviláglik: Pápa város egész feudáliskori anyaga nem tesz ki összesen egy folyómétert... De a későbbi anyag évkörei is némileg megtévesztők, a kezdeti évtizedek a legtöbb esetben rendkívül töredékesek. A város és vidéke életében ugyancsak meghatározó szerepű Esterházy-uradalom irataival ugyanez a helyzet, vagy ha lehet, még súlyosabb. Ilyen katasztrofális pusztulás után, amelyről tudni kell, hogy sokkal inkább a butaság és az emberi felelőtlenség folyománya, mint amennyire elemi csapásoké, nemigen van mit mondani a régi anyag forrásértékéről. Az a különös szituáció alakult ki, hogy köztörténeti kérdésekhez még a témától egyébként távol álló tanintézeti, üzemi vagy családi fondokból nyerhetünk adatokat, leginkább ugyan töredékesen. Levéltárunk a korábbi évtizedekben bizonyos tartózkodással volt a radikális iratselejtezés módszere iránt, ugyanakkor mindig nagy súlyt helyezett az iratfelderítésre, az irattárak vagy még úgy sem nevezhető irattároló helyek tüzetes átvizsgálására kiszálláskor. Az előzmények ismeretében talán érthető, ha az ilyetj jellegű hozzáállásra később is lesz igényünk, a fióklevéltár gyűjtőterületén is. 50