Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bikki István: A magyar levéltárügy szervezete, 1950–1968: rövid áttekintés. • 1991. [LSZ 1991/4. 53-71. p.]

galmazások szerint: kettős kezelésbe vétel) „jogi" alapját a levéltári tvr. 18. íjának (4) bekezdése biztosította, amely szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter indokolt esetben elrendelhette a magánlevéltárak addigi őrzési helyén történő zár alá vételét. A zár alá vétel egyébként az érsekségek, a püspökségek, káptalanok, valamint a bencés, a ferences és a kegyes tanítórend központi levéltáraira — tehát csak a katolikus egyházra — terjedt ki.

53 A fentiek miatt volt nagy jelentősége annak, hogy az egyházi levéltárakat végül is nem közérdekű irattárakká, hanem nemzeti érdekű magánlevéltárakká nyilvánították, hiszen a közérdekű irattárakat nem lehetett volna zár alá venni. Az ÁEH 8908—23/1953. sz. alatt elrendelte, hogy a közös kezelésű levéltárak 30 évnél fiatalabb, tehát 1923 utáni anyagát a LOK az egyházi szervök kizárólagos kezelésébe adja át.

54 A LOK Biz. 54—1/1953. sz. alatt tiltakozott a fenti megoldás ellen, mivel a kettős kezelésbe vételt „elsősorban a legújabbkori, tehát 1920 utáni, politikai szempontból legjelentősebb anyag megőrzésének biztosítása indokolta". A LOK tiltakozása nem járt eredménnyel, mivel az ÁEH Nagy Imre akkori miniszterelnök utasítása alapján járt el. A kormányfő a katolikus püspöki kar kérésére járult hozzá, hogy az 1923—1945 közötti iratokat kivonják a kettős kezelés alól.

55 1956 szeptemberében viszont már a LOK kezdeményezte a Minisztertanács titkárságánál a kettős kezelés megszüntetését. A javaslat szerint a LOK, illetve a területi levéltárak feladata csak a szakmai munka ellenőrzésére szorítkozott volna. A javaslattal az ÁEH is egyetértett.56

Az 1956 október-novemberi események következtében Esztergomban és Győrben, még az állami döntés előtt, a többi helyen pedig 1957-re mindenütt megszűnt a kettős kezelés.57 4. A bécsi polgári levéltári delegáció újjászervezése A Külügyminisztérium 1955. július 25-én költ átiratában arról értesítette a LOK vezetőjét, hogy fel kell újítani a bécsi polgári levéltári delegáció munkáját, mivel ,„illetékes magyar szerv határozatot hozott" erről.58 A Bécs melletti Bádenben 1926. május 28-án Magyarország és Ausztria meghatalmazottai egyezményt írtak alá, amely szabályozta a bécsi levéltárakban őrzött és a két ország közös történetére vonatkozó levéltári anyag használatát. Áz egyezmény értelmében az egyértelműen csak magyar vonatkozású iratokat Ausztria átadta Magyarországnak. A nagyobb részt kitevő, külön nem választható iratok tekintetében pedig a Haus-, Hof- und Staatsarchiv és a Hofkammerarchiv mellett egy polgári, a Kriegsarchiv mellett egy katonai delegáció kezdte meg működését. Ezek a magyar delegációk voltak hivatva biztosítani a magyar részről felmerülő hivatalos kutatások elvégzését és az egyéni kutatások támogatását. A polgári delegáció, amelynek két, egyetemet végzett levéltáros volt a tagja, 1948 végéig működött.59 Bár a közelebbről nem jelölt „illetékes" szerv már 1955-ben elhatározta a delegáció munkájának felújítását, többszöri újrakezdés és hosszadalmas egyeztetési eljárást követően, a Külügyminisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia támogatását is megszerezve, 1959-ben érte el a Művelődésügyi Minisztérium, hogy a Pénzügyminisztérium biztosította az egy fővel működését újra megindító levéltári delegáció költségvetéséhez szükséges összegeket. 1959. október 13-án kezdhette meg munkáját Bécsben, mint pogári levéltári delegátus, Kállay István. A delegátus főbb feladatait az alábbiak szerint határozták meg: 1. A Levéltári Osztály által megküldött jegyzékek alapján, az abban leírt 59