Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések
Bikki István: A magyar levéltárügy szervezete, 1950–1968: rövid áttekintés. • 1991. [LSZ 1991/4. 53-71. p.]
ván a hatályos jogszabályok megfelelő értelmezését, s rájőve arra, hogy a levéltárak nem tanácsi intézmények, sok helyen kiköltöztették a levéltárakat a levéltári célra épült helyiségekből. így az amúgy sem kedvező elhelyezési körülmények még tovább romlottak. 11 A LOK létszámviszonyai viszont kedvezően alakultak. Megalakulása után már 13, majd nem sokkal később 30 fős személyzete volt 12 , míg a levéltárakban ekkor 137-en dolgoztak. Ez lehetővé tette, hogy a központon belül önálló tudományos, valamint költségvetési osztály működjön13 és a központosított szervezeti megoldást alátámasztva, a létszámviszonyokat tekintve ekkor még gyengén ellátott területi levéltárak részére beossza a költségvetést és szakmai utasításokkal lássa el őket. A levéltárak működésére vonatkozó részletes szabályokat a levéltári tvr.ben említett ügyviteli szabályzatban kellett volna megállapítani. A közlevéltárak ügyviteli szabályzata azonban nem a tvr. előírásai, hanem a 2061/19/1952. Mt. határozat alapján született meg. Ez előírta, hogy 1953. január l-jétől minden állami szervnek jóváhagyott szervezeti és működési szabályzattal kell rendelkeznie, így született meg a LOK-ban az OL és az állami területi levéltárak, valamint a központ saját szabályzata. A szabályzatok a levéltárügyre vonatkozó jogszabályok összeszerkesztésével készültek el, így azokhoz képest semmi újat nem tartalmaztak.14 A LOK az 1955. évi 32. tvr. alapján 1956. január l-jével a Minisztertanács közvetlen alárendeltségébe került. A szervezeti átalakítás nem jelentett különösebb változást a levéltárak életében. Már 1956 decemberére világossá vált, hogy a LOK elkerül a közvetlen kormányalárendeltségből. Volt olyan elképzelés, hogy az akkor még létező Népművelési Minisztériumban létrehozandó közművelődési főosztály keretében működne levéltári osztály (könyvtári, múzeumi és a kultúrotthoni osztállyal együtt). A LOK ezzel szemben annak a véleményének adott hangot, hogy „közvetlenül a közművelődési miniszter vagy egyik helyettesének felügyelete alatt működjék", ha nem maradhat az MT közvetlen irányítása alatt. Kónya Albertnek, az Oktatási Minisztérium kormánybiztosának véleménye szerint „a levéltárakat a múzeumokkal és a műemlékekkel együtt kellene elhelyezni az új minisztérium keretében". 1957. február 16-án, a jogilag még az MT-hez tartozó LOK-kal, illetve annak vezetőjével közölték, hogy a LOK költségvetési tervezetét az Oktatásügyi Minisztériumba vigye. Közben azonban kiderült, a Népművelési Minisztérium költségvetési tervezetében is szerepel a központ. Hosszas egyeztetési eljárás után 1957. április 21-én került kihirdetésre az 1957. évi 27. tvr., amely megszűntette a LOK önállóságát és betagolta azt az időközben létrejött Művelődésügyi Minisztérium szervezetébe. Itt kell megemlíteni, hogy a levéltári tvr.-ben szereplő Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alól, a minisztériumokat érintő név és szervezeti változások miatt, a LOK 1951 májusában a Közoktatásügyi, 1952 decemberében a Felsőoktatási, 1953 júliusában pedig az Oktatásügyi Minisztérium alárendeltségébe került. Ezek után következett be az 1956-os változás.15 1957 áprilisában a Levéltári Osztály elnevezést kapott LOK, közvetlen miniszterhelyettesi alárendeltségben, a népművelési revíziós területhez került.16 1960-ban a LO a 2722/1960. MM-utasítással létrehozott Levéltári-Múzeumi Főosztály része lett.17 Ez az állapot 1962. április l-jével szűnt meg, amikor is az osztály ismét közvetlen miniszterhelyettesi alárendeltségbe került.18 Az 1957-es átszervezéssel egyidejűleg a LO létszáma 5 főre csökkent.19 Igaz viszont, hogy létrehozták 10 fő körüli létszámmal a Levéltárak Gazdasági Hivatalát. A Levéltári Osztály munkájának támogatására 1959-ben felállították a 55
