Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések
Varga János: A levéltári törvény elé. • 1969. [LSZ 1969/3. 501-509. p.]
- 502 -mellett II j Magyar Központi Levéltárat hoz létre. Az országos, valamint a megyei /fővárosi/ tanácsok keretében működő tanácsi levéltárak - mint általános levéltárak - mellett lehetőséget ad szaklevéltárak létesítésére, amelyek egj-egy szerv saját iratainak őrzésére hivatottak. A tanácsi és szaklevéltárakat, amelyek közé az egyházi levéltárak is tartoznak, valamint a magánszemélyek birtokában levő védett levéltári anyagot az országos levéltárakat közvetlenül irányitó művelődésügyi miniszter ágazati felügyelete alá helyezi, Ezáltal biztosítja, hogy a levéltár i mu nka mindén te rutletén egységes elvi es szakszempontok érvény esüljenek. Megállapítja az irattáros! és levéltárosi munkakör betöltéséhez szükséges szakmai feltételeket. Intézkedik a levéltári anyag megóvásáról, a legfontosabb iratok filmrevételéről, a hazai levéltári anyag nyilvántartásáról és a magyar vonatkozású külföldi levéltári anyag felkutatásáról is. Az uj törvényerejű rendelet tehát - összhangban a nemzetközi fejlődéssel - az ország minden történeti értékű iratanyagára, kép- és hangfelvételeire kiterjeszti a törvényivédelmet, gondoskodni kivánva arról, hogy ezt az iratanyagot mind a tudomány, mind a népgazdaság maximálisan hasznosíthassa, A törvényerejű rendelettel kapcsolatban először is az uj szabályozás koncepcióját kell érinteni. Joggal merülhet fel a kérdési nincs-e ellentmondás abban, hogy egyfelől részint a megyei levéltárakat a tanácsok irányitása alá helyező intézkedés, részint maga az uj jogszabály is a levéltártulajdonosok vagy fenntartók egész sorát hozza létre, illetőleg lehetőséget ad a levéltárfenntartók számának gyarapítására, másfelől a szóban forgó törvényerejű rendelet mind a levéltári anyag védelmét, mind a levéltárak munkáját egységesen és központilag szabályozza. Más szóval: a levéltárügyben végiilis a centralizáció vagy a decentralizáció felé haladunk-e? Bizonyára semmitmondónak tűnik az a felelet, hogy a problémakört dialektikusan kell szemlélni, pedig mégiscsak erről van szo. Az uj törvény felfogása szerint a levéltári anyag egyrészt tulajdonosától és birtokosától függetlenül össznemzeti érték, másrészt elsődlegesen azon levéltárfenntartó kincse, amelynek legtöbb köze volt és van az anyag keletkezéséhez és sok vonatkozásban annak megőrzéséhez, amelynek az anyag fennmaradásához az általános érdekeken túlmenően még különös eszmeierkölcsi, anyagi, jogi, személyi stb. - érdekei fűződnek. Az előbbiből, tehát aljból, hogy a levéltári anyag össznemzeti érték, logikusan következik, hogy annak mind kezelésében, mind felhasználásában egységes, az össztársadalmi érdekekkel egyező, azokat a lehetőségekhez képest leginkább szolgáló alapelveknek és szakszempontoknak kell érvényesülniük. Ezen egységes alapelvek kidolgozása és szakszempontok meghatározása, érvényesülésük ellenőrzése a törvényerejű rendelet értelmében a művelődésügyi'miniszter feladata; e feladat folyamatos végzése jelenti tehát a miniszteri ágazati felügyelet tartalmát.