Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések

Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete. Levéltári Közlemények, 91. (2020) 165-205.

vagy tervezték benyújtani a számlát a magyar államnak az államosított magánlevéltárak ügyében. A levéltárak évtizedeken keresztül „időzített bombán” ültek, ami 2013 után „robbant”. A családi levéltárak 1945 utáni jogállását, hitbizományokkal való kapcsolatát azonban nem vizsgálta korábban a kutatás, így nem lehetett az eljárás során a releváns szakirodalomra hivatkozni. E tanulmány azzal a céllal készült, hogy összefoglalja a kérdésről a levéltárak szakmai álláspontját, és új, eddig nem hasznosított forrásanyag bevonásával tisztázza a családi levéltárak jogi helyzetét és államosításuk homályos kérdéseit.6

2. Az Országos Levéltár gyűjtött-e családi (magán)iratokat 1945 előtt? Az Archivum Regni 1874. évi Országos Levéltárrá történő átszervezésekor az az álláspont győzedelmeskedett, hogy az új levéltárnak nem feladata a magániratok gyűjtése, csak az állami iratok átvétele és őrzése.7

A családi levéltárak átvételét ele

inte kizárólag az 1723. évi XLV. tc. – amely felhatalmazta az Archivum regnicola

ret, hogy magánosoktól is átvehet megőrzésre iratokat, de fenntartotta a vissza

kérhetőség jogát – szellemében tartotta feladatának, tehát csak akkor, ha azokat letétként kezelhette. Így került az Országos Levéltár őrzésébe 1880-ban Keglevich István gróf levéltára, 1881-ben pedig a budapesti ügyvédi kamara akkori elnökétől a Teőke család levéltára.8

Az újjáalapítás után még nagyon ritkán került sor

magániratok ajándékként történő befogadására, az első ajándékozást 1882-ben helyezték el a Diplomatikai osztályon.9

További ajándékozást maguk a levéltáro

sok tettek:10

az első igazi ajándékozás az iktatókönyvek tanúsága szerint 1890-ben

6A tanulmány elkészítését nemcsak a történészi érdeklődés motiválta, ugyanis a restitúciós ügyek

miatt a Magyar Nemzeti Levéltár családi levéltárakat őrző intézményként is érintett volt. A szerző a 2010-es években országos levéltári főigazgató-helyettesként koordinálta a levéltárban a restitúciós ügyeket. Itt köszönöm meg Mikó Zsuzsanna alapos lektori munkáját. 7Az átszervezést megelőző, főként a Magyar Tudományos Akadémia berkeiben mozgolódó tudó

sok ugyanakkor mindig hangsúlyozták az állami iratok mellett a családi levéltárak veszélyeztetettségét is. Balázs Péter: Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezése 1939-ben a magánlevéltárak helyzetének rendezésére: dokumentumok az 1947. évi XXI. tc. előkészítésének történetéhez. Levéltári Szemle, 1990. 3. sz. 52–65. Rácz György: Történetírás és levéltár. Századok,

2017. 1. sz.

49. 8Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I. A gyűjtemény kialakulása.

Levéltári Közlemények, 1969. 2. sz. 295.

9Vitális Mór ipolysági törvényszéki bíró gyűjteménye, amelyet az Országos Levéltárnak adott „tet

szés szerinti felhasználás végett”. MNL OL, Magyar Országos Levéltár levéltára, Általános iratok (1875–1944), Iktatókönyvek (a továbbiakban: Y 1-c), 1882/320. Az iktatókönyvek világhálón elérhető, mikrofilmről készült digitális másolatát használtam: MNL OL W 271 MF 25351-25388. (https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=preservica&ref=48dac2b3-5c3e-43d1-8f59-51adfb99fa93).

10MNL OL Y 1-c-1889/591. A gróf Beleznay család levéltárából Pauler ajándéka; MNL OL Y 1-c1889/637. Két oklevél Tasnádi Nagy Gyula ajándéka. Műhely

168