Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések
Hermann István: Levéltári dolgozók életpályamodelljének vázlata. Levéltári Szemle, 68. (2018) 2. 5-34.
6 Levéltári Szemle 68. évf . ismételten elővette a témát, amikor is a vándorgyűlés zárónapján plenáris ülésen nyílt lehetőség az életpályamodellhez való hozzászólásra. A csekély érdeklődést kiváltó eseményt követően az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára írásban tett észrevételeket a vitaanyaggal kapcsolatban. Főszerkesztő asszony kérésére azért teszem közzé az elkészült és több apróbb változtatáson is átesett vitaanyagot a Levéltári Szemle hasábjain, hátha megindul a kérdésről egy párbeszéd a szakmán belül. Meggyőződésem, hogy az életpályamodellről való gondolkodás több szempontból is hasznos. Az erről való beszélgetések során egyrészt kialakulhatnak szakmai elképzelések, netalán konszenzus a 21. századi levéltárak feladatairól, az ott dolgozók képzettségi és képességbeli követelményeiről, előmeneteli lehetőségéről, pályaképéről; másrészt a világosan kirajzolódó, szakmán kívül is képviselhető önkép talán hozzájárulhat ahhoz, hogy előrelépjünk a társadalmi elfogadottság és nem utolsó sorban a méltányos bérezés terén. VITAANYAG I. Bevezetés I.1. Egységes kulturális életpálya / közgyűjteményi életpálya A korábbi, minisztérium által kezdeményezett egyeztetések, illetve az elmúlt hetekben a minisztérium egyik szervezeti egysége által az ország jelentősebb közgyűjteményeinek véleményezésre megküldött koncepció aláhúzza, hogy a kulturális területen – a közgyűjtemények mellett beleértve ebbe a művészeti, közművelődési területet is – egységes életpályamodell elkészítését tervezik. Eldöntendő kérdésként merül fel a szakma előtt, hogy együttműködésben a közgyűjteményi terület másik két szakterületével, illetve a művészeti területekkel kíván-e lobbizni azért, hogy a kulturális életpálya két egymástól elkülönülő ágon valósuljon meg: A) közgyűjteményi, B) művészeti ágon. A két ágon megvalósuló életpálya előnye lehet, hogy nem keveri össze az egymással nehezen egyeztethető területeket, s ez szakmai szempontok alapján feltétlenül indokolt. A közgyűjteményi terület tekintetében azonban hátrányként jelenhet meg, hogy a művészeti területek lobbiereje jóval a közgyűjtemények fölött áll (legjobb példa erre az MMA tevékenysége), s a két terület elválasztása egyúttal a feltételrendszer elválását is jelenti, ami például kihathat a juttatások területére is. Hermann István
