Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések
Keresztes Csaba: „A püspök nagy tisztelettel beszélt a levéltárosokról és a levéltári munkákról”. Az egyházi levéltárak állami reformja 1969-ben. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 33. (2021) 1–2:133–158.
154 Keresztes Csaba A református egyház komolyabban vette a fondjegyzékek elkészítését, és ha nem is határidőre, de 1971 folyamán nagyrészt beküldték.133 A református levéltárak közül a Zsinati Levéltár, a Tiszántúli egyházkerületi Levéltár, a Nagykunsági levéltár a fondjegyzékének első változatát 1970-ben elkészítette.134 Ellenben az egyházközségek beküldött jelentései nagyon pontatlanok voltak, szinte mindegyik egyház esetében. Ezekre más megoldást nem tudott a LIG javasolni, csak azt, hogy újból meg kell kérni a papokat és lelkészeket a megfelelő adatok beküldésére.135 (A református egyháznál abból adódott a baj, hogy a Gyűjteményi Tanács vonatkozó körlevele nem volt egyértelmű. Bár ígéretet tettek rá,136 nem egyeztették a végső szöveget a LIG-gel, ezért olyan szövegű levél ment ki, amely nem egyértelműsítette, hogyan kell az iratanyag terjedelmét megmérni, így aztán nagyon sokféle és valótlan adatok születtek.137 azt a jelentést kapta, hogy a raktárhelyiségek kitakarítása megtörtént. Ennek tényleges megtörténtét személyesen ellenőrizték. (MNL-OL-XIX-I-4-ab-96. tétel-95452-1970. (138. doboz)) 133 XIX-I-4-ab-20. tétel-51085-1971. (116. d.) 134 MNL-OL-XIX-I-4-ab-82. tétel-95178-1970. (136. doboz) 135 Példaértékű eset, hogy a váci püspök gépkocsit bocsátott a levéltáros rendelkezésére, hogy „egy fiatalokból álló brigáddal” végigjárja az egyházmegye problémásabb plébániáit az egyházközségi anyag számbavételére. (XIX-I-4-ab-96. tétel-52003-1971. (138. d.)) 136 MNL-OL-XIX-I-4-ab-96. tétel-95366-1970. (138. d.) 137 MNL-OL-XIX-I-4-ab-96. tétel-52682-1971. (138. d.) 138 Pl. az egyeztetések az Északi Evangélikus Egyházkerülettel 1969 decembertől 1970. szeptemberig tartottak. (MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-95232-1969. (109. doboz)) 139 MNL-OL-XIX-I-4-ab-77. tétel-51312-1971. (136. doboz) 140 Módis László (1903-1972), könyvtáros, református teológiai tanár. 1961-től gyűjteményi vezető, így a levéltár igazgatója is, illetve 1969-től az Országos Református Gyűjteményi Tanács egyik vezetője. A gyűjtőköri leírások kialakítása sem ment könnyen. Az egész 1970- évben kérték, várták és sürgették a jegyzékek beküldését.138 Az Országos Református Gyűjteményi Tanács új vezetője, Újszászy Kálmán, nem rejtette véka alá, hogy az 1970. évről készített beszámolók nem azonos szempontok alapján készültek. Szabadkozva írta, hogy „mögöttük, helyenként, régebben kialakult gyakorlat áll, mint meghatározó, nekünk pedig arra kellene törekednünk, hogy a jövőben legalább az adatközlések vonatkozásában azonos szempontok szerint szülessenek. A jelentésekből például nem derül ki az állomány terjedelme, s gyarapodásának érzékeltetése is bizonytalan. Annál megnyugtatóbb az, hogy a levéltárban végzett munka rajza minden jelentésnek a középpontjában van, és végeredményben ez a fontos, mert ez mutatja az életet.”139 Korjellemző, hogy pl. a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltára a munkatervre adott minisztériumi választ indignálódással fogadta. Dr. Módis László140 - szó szerint - „minden hivatalosságot mellőzve” fejtette ki azon álláspontját Varga Jánosnak, mely szerint ő az egyházi iratokat már akkor nemzeti kincsnek tekintette, amikor ez még nem volt „közkeltű”. Mint felsorolta, ő bementette a nagykállói anyagot, a debreceni egyházközség anyagát, és ezek után is menteni fog sok más anyagot. Mindezeken túlmenően nem vonta kétségbe a fondjegyzék készítésének fontosságát, de mivel nem áll elegendő munkaerő a rendelkezésére, ezért tervezéskor nem vehette első helyre. Időközben azonban a pénzügyi főhatóság pénzügyi forrást biztosított, ezért „ezzel teljesítjük a Levéltári Főigazgatóság óhaját is és ha az első helyre soroljuk a fondjegyzék készítését, akkor nincs is semmi differencia köztünk”. Levele zárásakor hozzátette: „Gondolom, hogy ez a néhány adat és mondat eloszlat minden további félreértést és egymás iránti teljes meg
