Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések
Keresztes Csaba: „A püspök nagy tisztelettel beszélt a levéltárosokról és a levéltári munkákról”. Az egyházi levéltárak állami reformja 1969-ben. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 33. (2021) 1–2:133–158.
140 Keresztes Csaba A katolikus egyház kötelékébe tartozó Görögkatolikus Egyház nehezebb esetet jelentett. A Hajdúdorogi görög katolikus püspökség álláspontja szerint egyházmegyéjük „újabb alapítású”, ezért levéltáruk nincsen, csak irattáruk. Állításuk szerint az is „jelentéktelen”, mert csak az egyház belső ügyeire vonatkozó ügyiratokat és intézkedéseket tárolják benne.36 Ezzel az állítással a LIG messzemenőleg nem tudott egyetérteni, és helyszíni szemlét is tartott. Ennek során rögzítették, hogy a jogelőd (a püspöki helynökség) anyaga már az 1878. évtől megtalálható, de 1912 óta folyamatosan van iratgyarapodás. A kb. 50-60 folyómétemyi iratanyagot ráadásul veszélyben lévőnek tekintették: porosán és rendezetlenül, egy földszinti szoba szekrényeiben volt megtalálható, amely szoba felett a kispapok zuhanyzóját helyezték el. A helyzet rendezését várták.37 36 MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-94171-1969. (109. doboz) 37 MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-1968. évi jelentések-sz. n.-Görög Katolikus-1969. (109. doboz) 38 Esze Tamás (1903-1993), református lelkész. 1951-1980 között a református konvent levéltári és helytörténeti előadója, valamint a magyarországi református egyház tudományos gyűjteményének főigazgatója. 39 MNL-OL-XIX-A-21-a-S-36-2-1967. (43. doboz) 40 MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-94104-1969. (109. doboz) A konferencián a minisztérium képviseletében Baraczka István, Budapest Főváros Levéltárának igazgatója és korábbi egyházi szakfelügyelő tartott előadást. 41 A Zsinati Tanács azt is kinyilvánította a vonatkozó határozatában, hogy „nem bizonyult helyesnek az az eddigi gyakorlat, amely a szóban forgó munkaterületeken felügyelettel és ellenőrzéssel megbízott személyt hivatalnokként alkalmazta, aki ennek következtében önmagának vált felettesévé.” (MNL-OL-XIXI-4-ab-3-30. tétel-94210-1969. (109. doboz)) 42 MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-94210-1969. (109. doboz) A minisztérium dr. Veres Miklóst jelölte az egyik „nem egyházi” szakemberi helyre. A Református Egyház A reformátusoknál a könyvtárak, levéltárak, múzeumok, muzeális értékű tárgyak gondozására 1957-ben hozták létre a Gyűjteményi Főigazgatóságot. Hosszú időn át vezetője dr. Esze Tamás38 volt, aki nemcsak rátermetten képviselte az egyháza érdekeit, hanem az állami szakirányítás követelményeit is érvényre juttatta. Az ÁEH úgy jellemezte, hogy a „rangos és helyénvaló munkakör azt eredményezte, hogy a református egyházon belül a rendezettség majdnem megfelel az állami törvényeknek”.39 A református egyház az újabb állami követelményekre is gyorsan reagált. Már 1969 februárjában, egyfajta tapasztalat-átadó jelleggel, egy nagy gyűjteményi szakkonferenciát rendeztek, amelyen a református levéltárügy kérdései is szóba kerültek.40 Ezzel egy időben a Zsinati Tanács a Főigazgatóságot átszervezte, és hogy a gyűjteményi anyagok a „vonatkozó állami törvényeknek megfelelően, jól karban tartott állapotban a tudományos kutatás, általában az érdeklődők számára hozzáférhetőek és felhasználhatók” legyenek, Országos Református Gyűjteményi Tanácsot hozott létre.41 A Tanácsnak 12 tagja volt, a négy egyházkerület egy-egy képviselője, a négy egyházkerület gyűjteményeinek vezetője, és négy nem egyházi szakember. A szakemberek meghívását az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül intézték 42 A Tanács szervezeti szabályzatának tervezete 1969 őszén állt össze, és nem mindenki tetszését nyerte el. Esze Tamás egy hatáskör nélküli tanácsadó testület képét látta benne
