Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések
A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969:27. tvr. végrehajtásának tapasztalatai. (Az 1980.10.14-16-i zalaegerszegi igazgatói értekezlet 1. napirendi pont) • 1980. szept. [LO sz. n.]
1./ Az iratkezelés szabályozása és felügyelete A Művelődésügyi Minisztérium az iratkezelés szabályozásából ráháruló feladatokat elvégezte, s ezen túlmenően esetenként közvetlenül is segítette az egyes főhatóságok ilyen irányú tevékenységét. Az iratkezelési szabályzatokban foglaltak végrehajtását a minisztérium a levéltárak útján rendszeresen ellenőrzi. Az összegyűlt tapasztalatok és az ellenőrzésekről készült jegyzőkönyvek alapján megállapítható, hogy az iratkezelés állapota főhatóságok és tanácsi szakigazgatási szervek túlnyomó többségénél, az intézményeknek mintegy felénél, s a vállalatoknak kb. egyharmadánál javult, jobb, áttekinthetőbb és egységesebb lett, mint az 1969 előtti években volt. Az iratkezelés átalános színvonala azonban még ma sem olyan, hogy az az irattárak rendeltetésszerű használatát és a levéltári anyag szakszerű kiválogatását megfelelően biztosítaná. A legtöbb helyen a követelményeknek megfelelő, jó iratkezelési rend kialakítását az ügyviteli munka szervezetében és az ügymenetben tapasztalható problémák egész sora gátolta. Sok szervnél /főleg a vállalatoknál/ az előírásoknak megfelelő iratkezelési és irattározási munka végzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek eleve nem voltak biztosítva. Néhány kivételtől eltekintve /MT TH, KGM, KPM, NIM, SzOT/ a főhatóságok, valamint a szövetkezetek, társadalmi szervezetek és más jogi személyek központjai a tvr. által előírt feladatokat többnyire csak kampánymunkának tekintették, s a folyamatos végrehajtásra nem fordítottak kellő figyelmet. A Művelődésügyi Minisztérium illetékes osztályai és a levéltárak - a rendelkezéseknek megfelelően - nagyobb iratképző szerveknél olyan szervezeti egység kialakítását próbálták elérni, amely az iratok szakszerű kezelésén túl a levéltári anyag átmeneti megőrzésének feladatait is képes ellátni. Ezek az erőfeszítések azonban számottevő eredményt nem hoztak. Különösen súlyos a helyzet a vállalatoknál, az egészségügyi intézményeknél és a szövetkezeteknél. /A minisztériumi vállalatok k2 ánál, a tanácsi vállalatok 38 #-ánál, az egészségügyi szervek 43 %-ánál, és a
