Lapszemle, 1935. október/2

1935-10-22 [1426]

.evőkiölt minket és mosolygott ránk. Roppant jólelkű emoer lehet, amilyen minden kövér emher. Egy diplomata szakara egy ilyen maszka csak hasznos lehet. Mint a diplomaoiáean, sehol másutt nem fogalmazzák meg a szavakat oiyan pontosan, hogy elrejtsék a gondolat igazi alapját. Ugy vélem, hogy ő olyan emher, aki győzedelmeskedik ezen a csodán. Egyébként a fölényességgel teli ábrázatából és a nagyszámú kíséretéből azt a következtetést kell levonni, hogy egy európai nagyhatalmat képvisel. Valóban igaz. Ezt az urat Kányána^ hívják s Magyarország külügyminisztere és Beck ezredes ur benső barátainak egyike. Erős műpártolója az angol napilapoknak s elég annyit megtudnia, hogy te képviseled, máris a Daily Express-szel jelenik meg az utadban. Joggal tekinted nagy diplomatának, mert egy 6 milliós lélekszámú népet képviselve, Londonig hallatja a szavát, mintha egy igazságtalanságot szenvedett nagy népről volna szó. Mindenkit meggyőzött, akit lehetett, hogy Magyarország egy mártír, hogy a szem szédáliamok naponta akarnák lehúzni a bőrét, s egyidejűleg a legrosazakaratubb kuplékat eresztette meg a kisantant elmére. Az is igaz, hogy leginkább Beck ur társaságában látni őt, aki nemcsak csupa-ezredesi sziluettel rendelkezik, hanem azzal a diplomatikus simulékonysággal is, arait "la doigtée

rt-nek mondanak itt Genfben. Azok, akik ismerték Kánya urat már azon időben, amikor Apponyi gróf volt Magyarország diplomáciai napja a maga n

h la poussés coiöme 5a te va" szakállának presztízsével,