Lapszemle, 1935. október/1

1935-10-12 [1426]

kedvesebb jelűnek: enni adni. AZ egy tál étel vasárnapjáról az a meggyőződésünk, nogy ez a nap a nemzet ünnepnapja és hogy az, aki ozalől kivonja magát népünk jellemtelen kártevője. Érezd néptársnak magad és.hozzál áldozatot. Az egész világnak meg akarjuk mutatni, hogy mi németek a közösség szót nem üres frázisnak magyarázzuk, hanem hogy az számunkra val óban belső kötelezettséget tartalmaz. Ez a mi háborúnk! Senkit sem zárunk ki. Küzdünk idehaza a kommunista ellen és ha szükséges, leütjük öt. De ha azt mondja: "Éhes vagyok" - akkor jól van, legyen neki mit ennie. Nem azért küzdünk ellene, hogy agyoi üssük, hanem hogy népünket megóvjuk egy őrültségtől. Ha azonban észretér és visszatér az ő népéhez, teljes szívvel fogadjuk őt. Mindenkinek örülünk, aki megtalálta az utat az ő közösségéhez. Ha valaki azt mondja: Imitt-amott mégis éhség uralkodik még a német népben, ugy jól van ez,kedves néptárs, helyes, hogy figyelmeztetsz erre bennünket. Felszólítunk, hogy mindjárt, mint első hozzál valamivel nagyobb áldozatot, mert hiszen megállapításod által nem*múlik el az éhség, hanem csak azáltal, hogy nagyobb a teljesítményünk. Ebben utánozzanak bennünket a demokrácia dicsőitől. Hemélem, hogy azoknak a szama, ukik nem akarnak áldozatot hozni, mindig kisebb lesz. Emberek jönnek és emberek meghalnak. Azonban ez a ko