Lapszemle, 1935. szeptember

1935-09-07 [1425]

szólalt az abesszíniai konfliktusban, de nagyon közvetett és. elővlgyázatos módon. A Duce kevésbbé fog azzal törődni, bogy mit nem szabad neki, mint azzal, amit a pápai beszéd is elismer. Majd arra emlékeztet a cikkíró, hogy amikor a német honvédelmi szui verénltás visszaállítása után - amely épp olyan természetadta jog, mint más - a világpropagandának sikerült wéne tországot és annak vezéreit olyan véres üstökösnekf eltüntetni, amely a legközelebbi , Időben Európát vérbe fogja mártani, a Szentatya' az ápr.l-i titkos konzlsztóriumban azt mondotta, hogy: "szórd széjjel azokat a népeket, akik a háborút akarjákT Ezekre a szavakra gondoljanak a népek, akár pogányok, akár keresztények, ha minden béketörekvés dacára legközelebb az ultima ratio-hoz folyamodnának. Akkor eljött az a pillanat is, amikor megtudjuk,' vájjon ez a kijelentés csak egy bizonyos ország ellen irányult-e, vagy pedig mint ahogyan a pápai tekintélyhez és a nemzetek közötti állásáh'oz illik, mineen időkre és minden népednek szólt-a Az ilyen dolgokban azért vágyunk szkeptikusak, mert saját t e stünköh t apasztaltuk^ tíü'éí milyen közönnyel néztek a krésztény egyházak azt a szöveclést, amely a német népre a békediktá.tumokból háramlott. Jobb lett volna,ha keresztény '^egyházak teljes erénnyel az elnyomou ak oldalára állottak volna, nagyobb erkölcsi joggal imádkvzhatnának a népszövet.ségért és annak intézményelért is, ha gondosat ak volna ró-