Lapszemle, 1935. március/1

1935-03-16 [1419]

rekvés domborodik ki, hogy a különböző tárgyalás alá jutó javaslatokból, mindenekelőtt a dunai paktumból olyan instrumentumokat csináljanak, amelyek nem akarnak netán általános, vagy objektiv célt teljesiteni, hanem amelyekel a napi politika külön érdekei számára akarnak visszaélni. Ilyen inkább taktikailag mint konstruktív elgondolt tervekkel nem szolgálják Európa megbókéltetését. Németország földrajzi helyzetónál fogva leginkább hivatott és kényszerült már most rámutatni az ilyen politikai hibás konstrukciók hiányaira ós aggasztó Voltára. Lord Stanhope a Foreign Ofiae parlamenti alállamtitkárja a felsőházban a tervezett kollektiv rendszert akként jellemezte, hogy megállapodásokat akar létesiteni, amelynek résztvevői egymásnak kölcsö*nös segítséget biztosítanak egy támadás esetére valamely saját csoportjukon belül állam által. Ha ebből indulunk ki, akkor nem lehet észrevétlenül hagyni,hogy Németország e csoportok mindegyikéhez, vagy majdnem mindegyikéhez tartozna, és hogy más ebből az okból az uj kollektív rendszertől biztonsági rizikójának fokozását kellene várnia. Pontos vizsgálatra lenne szükség, vájjon azt a lehetőséget, hogy a különböző regionális csoportok konfliktusaiba beleránthatnák-e,mint a veszedelem mozzanata kiegyenlitődne-e ama fokozott garanciák által, amelyeket más országok Németországgal szemben