Lapszemle, 1935. január

1935-01-02 [1417]

se nem teremti meg a bizalmat, és nem hoz megoldást. Őszinte megegyezést nem lehet kétértelmüségben teremteni. Az ilyen megegyezésre irányuló szenvedélyes kívánságunk arra kötelez bennünket, bog? Németországtál a jóakarat kézzelfogható bizonyitékáit követeljük. Vannak elvek, amelynek megváltoztatására el kell határoznunk magánkat, ha azok a világbéke veszedelmének bizonyultak. Ha nyilt, sőt a meggyőződések őszinteségében brutális eszmecserét veszünk fel

; biztossk lehetünk abban, hogy megoldást fognak találni, A frontharcosok ezekben a kérdésekben útját egyengethetik a hivatalos diplomáciának,amely gyakran habozó és túlságosan udvarias. Félreértéseket csak akkor le. het kiküszöbölni, ha bátorságunk van róluk beszélni. Biztosak lehetünk abban, hogy a frontharcosok nem akarnak kétértelműségeket, a tisztánlátásra irányuló kívánságuk arra kell hogy késztesse őket; hogy képmutató és ravaszkodó javaslatokat elutasítsanak,amelyek csak látszatmegoldást hozhatnak, de tárgyilag , nem lehetnek kielégíthetők. I«aval ur a szenátus ünnepélyes helyeslése mellett az összes franciáknak a békére ás a megegyezésre irányuló közös kívánságát hozta kifejezésre. A győzedelmes, de testvériesen gondolkozó Franciaország bizik bákeakaratában, jogában, egységében ós erejében, hogy ideges kapkodás