Lapszemle, 1934. szeptember

1934-09-10 [1413]

utódállamai közt kötendő paktum tervezetét dobta a politika előterébe, s amely tulmenne a tulaj- • donképeni dunai államok keretén,mert abban Auszt rián,Magyarors zágon,Csehs zlovákián.Jugoszláv ián és Románián kivül Lengyelország és Itália ia résztvenne . Valóban a dunai egyezmény megkötése ,

t bármely formában is jöjjön létre, véglegesen el-< nárltaná az Anschluss veszélyét,még pedig sokkal biztosabban,mint minden protekció Ausztria függetlenségének megvédése céljából és véget vetne annak a versengésnek, amely Középeurőpa politikai légkörét annyira zavarja. Ennek az egyezménynek előfeltétele azonban az Olaszország és Jugoszláv via közti ellentétek barátságos rendezése egyrészt,másrészt a békeszerződések területi klauzul41 mélyebb reviziójéről való jalomdás,mert önként értetődik, hogy a kis eliten te C3ak oly dunai paktumot Írhat alá, amely tagállamai jelenlegi határainak biztonságán alapul, pierre Bernus a Débats 8-ban szintén korainak tartja a francia-olasz paktumról forgalomba került hireket és Írja,hogy ha a#s&egyézés kívánatos is, nem volna tartós értéke,ha nem alapulna szolid bázison. A francia-olasz összefogás kényes és bonyolult ügy,amit túlzott sietséggel csak kompromittálni lehet, AZ együttműködés mindenekelőtt