Lapszemle, 1933. szeptember

1933-09-06 [1401]

Olaszország önálló eljárása felett. Hogy a leszerelésről való fejtegetései épen a népszövetségi munkálatok ujrafelvételének előestéjén nem hoznak haladást, azt várni kellett. Paul Boncour az uj francia követeléseket, mint pozitiv nemzetközi garanciákat precízirozza, amelyeknek lényeges tartalma a helyszínen mXú hatékony és állandó ellenőrzés. Továbbá arra az esetre, ha valamely ország fegyverkezik,/ami alatt nyilvánvalóan a francia fegyverkezési* erősítések nem értetnek/ a többi halálos közös akcióját követeli adott esetben a locarnoi paktum alapján. A különböző öékepaktumok értelmének sajátságosan felfordítása nem képzelhető jól el. ri Vos3. Ztg* /Ö-423/ párhuzamot_von Paris és Nürnberg között és mindenekelőtt Hitler cirodalmi kancellárnak arra a kijelentésére uiai, amely a nemzeti szocialista párt külpolitikai hivatala vezetőjének, békeueszéöét még aláhúzta. Behatóan vitatkozik ezután Paul Boncour beszédével, végül azt mondja, hogy egyáltalán nincs precizirozva, hogy mit jelentsenek a locarnoi szerződés második cikkelyének ós a versaillesl szerződés 42. és 45. cikkelyére való célzások, űe féÍreismeriietétlen, hogy itten uj francia húzás van készülődésben a francia lenemszerelési akarat leplezésére. Talán az egééz paszszus csak azzal a szándékkal van kiejtve, hogy lássák, vájjon mikép reagálnak arra a hatalmak. Talán