Lapszemle, 1933. szeptember

1933-09-29 [1401]

tumot. Kzzel a beáiiitás-sai szemben az igazság az, hogy minőig kényes vigyázattal és loyalitással engedték Branűschot -közszerepelnl az ellenfelei eddig íSc Hiszen az államíoruulat után mindjárt, 1918-től 1922-ig, amikor Brandsch a Bratianu-féle liberálíspárt listáján jutott mandátumhoz, 6 volt hivatalosan is az erdélyi szász politika vezére* 3 bár éppen ezekben az években érték az erdélyi szészságot a legsúlyosabb sérelmek: az iskolai államsegély megszüntetése, az agrárreform, a szász köztisztviselők elnyc2 a és menesztése, a szász autonómiának, úgyszintén a szászok nyelvhasználati jogának durva megsértése, - ezen fájdalmak ellenére is semminő kedvezőtlen kritikával nem illették Brandsch polítiaáigatását, hanem ioyálisan elhallgattak az ellenfelei mínuen véleményt. Nem emeltek kifogást az ellen sem

5 amikor az ezt követő hat évben Brandsch sértett személyi hiúságból teljes politikai passzivitásban tartotta a szászságot, jóllehet vitális népi érdekei forogtak kockán. Sz jglptts. z íűő alatt Brandsch mindig azzal biztatott, hogy maju jóra fordul minden, mihelyt a nemzeti parasztpárt következik kormányuralomra Nöa, eljött a Maníu-kormány és ezzel Brandsch is megint szerephez jutott. Égkor azonban a bevezetés mindjárt az volt, hogy jóllehet a parlamenti választások Nagyszebenben 2 mandátumot juttattak a