Lapszemle, 1933. május

1933-05-31 [1397]

előtt arra utalt, hogy nincsen kormány-ügyről szó, de nincsen sző a német adósok ás a külföldi hitelezők közötti eszmecseréről sem, mert a transzferprobléma nem magángazdasági, hanem közgazdasági jellegű, amelyre elsősorban a 3irodalml Bank illetékes. Részletesen fejtegette, nogy miként keletkezett a transzferváiság, amelynek eredeti okát a reparációk képezik. A stabilizálás után Németországnak nyújtott .külföldi hitelik lehetővé tették a nyersanyagkészletek kiegészítését, a kiviteli organizáció újjáépítését és a Birodalmi .Bank aranyés devizáiedezetánek megnagyobbítását * AZ a tény azonban, hogy a külföldi hitelek legnagyobbrészt áruk alakjában áramlottak be Németországoa, ellentétben áll a reparáclós politikusok ama törekvésével, hogy Németország a maga részéről eresebb árukivitellel törlessze a reparáaíos terhet* Minthogy azonban a külföld ellenszegült a kivitelnek, ennélfogva nem maradt egyéb hátra, mint a külföldi hiteleket venni igénybe a reparáclós fizetésekre. Sz a magábanvéve teljesen elhibázott rendszer az 1929-íkt októberi válság után teljesen összeomlott. Az osztrák Credit-instált összeomlása adta meg azután a lökést a közvetlen katasztrófához, a rövidlejáratú külföldi hitelek felmondásához a d e v 1 za -kény szar-gazdálkodás bevezetéséhez, A Stillüalte-egyezménvek azonban csak elodázták a katasztrófát, M amerikai válság óta több mint 10 milliárd márkányi tőke és kamat ment