Lapszemle, 1933. május

1933-05-24 [1397]

3Őt inkább azövatöegtarsai és ne a utolsó sorban Olaszország megaroliatésclnek éa áldozatálnak köszönheti a2t, és ezfk nélkül oá? az első hónapban nom bírta volna ki a nösst támadást, Franciaország az európai összlakosságnak oór os&k ő százalékéval blr és QQlátható időn belül ez mar csak agy százalék lesz. Ilyen gyaaga "demográfiai* erővel kontinentális hagaménla nss tartható fenn. A cikk azután kimutatja, hogy a francia igények jogilag is gyenge lábakon állanak, továbbá, hogy a francia politika szln' te 3zövttség?3« volt Hitlernek ás elciaagitatte a német nép nemzeti agysógét. KZtó szemben a Mussoliniterv a franciáknak a üépes$Vffcaég megéléakHéaót és megerősítését hozza. Hiszen a háború utáni idő minden nagy vívmánya, mint a looarnoi szerzü^éaak és a reparációs kérdés rendezése, a Népszövetségen kívül éretatt el. Hogy életben legyen tartható és akcióa do

lguknak képesség legyen tehető, aBl/az erkölcsi éa a reális valósághoz való faozzáaimúlása szükséges. Ezt a valóságot az a négy nagy európai nyugati'hatalom képezi, amelyek az európai kultúrát létezettek, Surópa fejlődésének a eiuit századokban hordozói'voltak és $ amelyek a jövőért is felelősek. Mussolini terve alapjábanvéve nem tartalmaz egyebet, mint a Franciaország által a locarnói szerződésben önmagától kezdeti politika logikus folytatását. Ezt a politikát csak tovább kell kiépíteni. Amire airoptnak, békéjének és jólétének szüksége var.. az a nagy hat a Imáknak az a