Lapszemle, 1933. április

1933-04-03 [1396]

mára sem volt titok. Arról volt szó, hogy Mussolini, négyhatalmi tervét M

ártalmatlarná* tegyék. A román külügyminiszter, mint a kisentente a*tfazÓÍÖ3á télies vísZhangra talált a francia kormánynál, annál is inkább, mert az utóbbi r, nem utolsósorban Herriot fellépése által - külpolitikája tekintetében a legerősebb belpolitikai nyomás alá volt helyezve. Hogy • Titulescu már nem tartotta szükségesnek Londonba fáradni, azt mutatja, hogy milyen erősek azok a meg- • kötöttségek, amelyekét a párisi kormány Mussolini terve ellen úgylátásik vállait. Az a feladat, amelyet Henry de Jouvenel ezidőszermtl római francia nagykövet tűzött ki magának, Titulescu sikere által valószínűleg igjgn megnehezít tetett, sőt ez időszeri nt szinte reménytelennek nos ki. De Jouvenel, aki a iogutőbpi napokban sokáig tárgyalt Mussolinival és a francia kormánynál is a négyhatalmi paktum érdekében fáradozott e törekvésével olyan terepre érkezni Parisba, amelyet a klseniente kiküldöttje életre alaposan elrontott számóra. í%* Intranslgeáat kijelenti, nqr.y Franciaországnak nem áll lekében, hogy megengedje a kisentente és Lengyelország gyengítését. Esea kivül formális szerződések kötik ezekhez az államokhoz. Lehetetlenség őket cserbenhagyni, Az Intranslr g.eantnak ebből a felszólaláséból látható az a zsák- ' utca, amelybe a francia államférfiak jutottak. Kilátszik belőle, hogy alapjában milyen súlyosan érzik a szövetségi szerződések terhét,