Lapszemle, 1933. március

1933-03-30 [1395]

szempontból teljesen megegyezik & kisantant állánöó tanácsának kommünikéjében kifejtett állásponttal, Már több oldalról sugalmazzák különben is azl; hogy az olasz tervet jóíenne kiszólesiteni s a nég nagyhatalom együttműködésébe a kis antantot és Lengyelország©* is belevor:;i azoknak a problémáknak a megvizsgálásaiba, melyek ezeket az államokat közvetlenül érdekli. A megegyezés fprmáját még meg kell találni, de Paul-Boncour beszéde máris elég örvendetes módon meghatározza azt a szellemet, amelyben a megegyezést keresni kell. Beszéde azt' •bizonyltja, hogy a francia, kormány semmi esetre sem szánja rá magát arra, hogy a mai problémák megoldását a Népszövetségen kivül keressék.- Portira* az Echo l?-ban ugy értelmezi Paul-Boncour *» *w wm *m% mm mm beszédét/ hogy a francia kormány nem fogadta el az angol-olasz tervet, azonban hajlandü enged&lhyre, ami ismét bizonytalanságra vezet, Mert a ml-' nlszter azt mondotta, hogy a legutóbbi tárgyalásokból kikerülhet a további problémák megoldásának előkészítése. Azonban a kisantant miniszterei nem voltak hajlani ők semmiféle kompromisszumra. Paul-Boncour most igyekszik őket megnya&tatnl azzal, hogy a négy nagyhatalom együttműködése a Népszövetség keretében fcg történni. Az a kijelentés pedig, hogy a francia kormány teljesen a népszövetségi paktum alapján áll, Pertinai szerint nyilván azt jelenti, hogy a paktum 19, re-