Lapszemle, 1933. február

1933-02-10 [1394]

Román és erdélyi magyar-német lapszemle I9áó. február lo. Apponyi val a nacionalista Magyarország tiltakozó szel lemének legkifejezőbb alakja tűnik el. Arisztokrata volt, de az évszázadokon át kifinomult szelekciónak és fajbüszkeségnek értelmében, még ol 'an értelemben is, hogy szellemiségével és lelkével a hazának hódolt egyenesvonalú testtartása vaiami állandóin jelenlévő Őrszemre emlékeztetett, amikor fáradhatatlan buzgalommal harcolt nemzetéért. Nemcsak a győzelem jelent nagyságot. A trianoni szerződés óta a nefczete sorsának megpecsétélése óta Apponyi akarata és szenvedélye egybefonódva feszült meg, hogy szembeszálljon a történelem határozatával. Apponyi a legtisztább péioáj-a annak, hogyan kell végső leheletig szolgálni a hazát. KI sem lehet képzelni, hogy egy öreg ember utolsó ével nemesebbek, hősiesen aszketikusabbak legyenek, mint ahogyan a haza vallása e nagy imádójának »röa eienk rajzolódik. Az országhatárokon túlmenőié^, végzetünk vontián, mi románok is átérezzuk ennek a csodás erkölcsi felségü végnek az emócióját. Az SHenzéklo a Jimineata cikkéről referál. A század egyik legkiválóbb politikusa volt Apponyi,akit a világ minden részén egyformán ismertek. Azok a szónoklatai, amelyeket Genfben a magyar érdekek védelmében mondott^igazi mintái a politikai beszédeknek, A magyarság joggal siratja egyik legnagyobb emberét. És mi románok is, bár ellenfelünk vc^Lt, meghatottad állunk a nyitott sir előtt és azzal a csodálattal hódolunk omiékének