Lapszemle, 1933. február

1933-02-09 [1394]

is meleg vezércikket hozott Apponyi haláltusájáról, most igy ir: Olyan az ő naiála, mint a papé, akit a szőszékon, vagy a katonái, akit a harctéren ér utói a kérlelhetetlen hivő parancsszó, kérhet étlen a veszteséi;, mely az ő elhunytával Magyarországot ós a ma- 3 r 3 ág ot ért©, igen frigyeiemremóltő a Magyar Sző 8 vezérelje* Az ogcsz magyarságot érte gyász. Az utódállamok k.-cSy£r3ágáa.ük .külön kegyelettel is kell adóznia a nagy halott emlékének. A magyarországi magyarság a maga ezer napi gondja és baja közt nem is ae.ni,nit jslerit ez a sző: kisebbségi sors

a Nem tudják és nem ismerik a könnyek áradatát, amit ez kifejez* Talán csak politikai frázist, holmi szokásos panaszt sejtenek, mögötte. De Apponyi a békeszerződéseket kővető harcsibar soha nem felejtette el, hogy létezik egy népes magyarság, melyet a nisoel séVgi sors nyom. 6 tudta , hogy Cse

v országban, Romániában és Szerbiában millió és millió magyar szorul segítségre a gyengeségében és elhagyatot ságában. Engedtessék meg tehát az erdélyi kisebbségi sorban élő magyaroknak, hogy virágkoszoru helyett szed fogadalmat helyezzenek el Apponyi ravatalára: egy Ígéretet: utódainkkal együtt mindig és mindörökre magyarok maradunk* A Nagyváradi Napló 8 a maga balszélső szelleméhek megfelelően Apponyit is ilyen szempontból parentálja el. A gyászban osztoznak a világ pacifista: legkiválóbb szellemei, azok, akik a népek megértéséén és az igazi világbékéért az 6 ideális rajongó hitével dolgoznak. Igen meleghangú a Sagyyjrad 8 vezércikke fe.