Lapszemle, 1933. február

1933-02-27 [1394]

épsztrióhoz intézett francia-angol jegyzéket az 1914-i osztrák-magyar ultimátumhoz hasonlította alaptalanul Suvlch válaszából viszont azt helyteleníti a Temps, hogy nem veszi tekintette, miszerint a francia-angol lépés egyedül az érvényben levő szerződések tiszteletbentartását kívánta blztositanl* De hogy a hlrtenhergi fegyver-ügyben nem holmi öreg puskákról, hanem egész aáaról van szó, azt bizonyltja már az is, hogy magában Ausztriában jelentették fel ezeknek a fegyver éltnek Magyarország-felé való irányítását s hogy most, a Steí&alner botrány kapcsán kiderült, hogy az osztrák vasutak egy főtisztviselője igyekezett a fegyvereket Magyarországba átjuttatni, mégpedig olyan eszközökkel, amelyek igen különös cinkosságokra engednek következtetni, ÉzekutáB kis.sé merész dolog ast állitani, hegy az egész ügy "sok hűhó* semmiért*, min ezt Suvich tette, A tb!<att ós az _Abe_nű _ osztrák lapok maguk is felteszik, hogy Seefehlner tervéről az osztrák, magyar és olasz hivatalos körök is tudhattak, s hogy a hirtenbargl fegyverek egyrésze átment Magyarországba. Ezekután senki se csodálkozzék, ha a kisantant hatalmak nyugtalankodnak e szerződés-ellenes fegyverszállítások miatt., r Suvíchnak a klsantant-paktumról szóld, aggodalmaskodó kijelentései nem indokoltak, mert a kisan-