Lapszemle, 1933. január

1933-01-12 [1393]

Az állampolgárság kérdésiben a -legfelsőbb közigazgatási biréaág ae alábbi elvi jelentőségű dörtnst ho$ta: A régi oaztrák-magya^v^orarchia ama területét, amely felett 192Q

c

juliü3 16.-*á

ü a csehszlovák Ée'ztársaság felségjogokat gyakorolt annak dacára- hogy ezen terület határai még nem voltak véglegesen megáiiapitva, olyan területnek kall tekinteni, amelyre nézva az 1920 évi 236 számú alkotmánytörvény ^imonti^a, hogy " Jelenleg a csehszlovák köztársasághoz tartozik." A legfelsőbb közigazgatási biróság döntését a következőkkel-indokolja k% 1920 évi 236 számú törvény 1 szakasza értelmében 1910 október 28-tól kezdódőleg osehszicvák állampolgároknak tekinthetők azck a aze•élyek, akik legkésőbb 1910 január 1-én illetőséget szereztek a régi OM.txák-magyar monarchiának Jelenleg csehszlovák köztársasághoz tartózó jter'iletén és akik ettől az időponttól kezdve ezt az illetőséget meg letartották.^, "jelenleg" szó értelmezésére pézve azon állapot az irány •«dó, ame

5

ly 1920 ju^u* 20,-án fennállott, móg...ak!:or is, ha a régi pagyai területekről van szó, miután ezen területekről szóló trianoni békeszerződést csak jóval később irták alá. A "tartozik" szó ór teljesesé re nézve pedig tekintetbe veendő a békeszerződéseknek az allampplgársügra vonatkozó rendelkezései, amelyeket éppen^az 1920 évi 236 számú törvény akart a csehszlovák jogrendszerle seilleszteni. B szerződések kimondják, hogy miodazon személyek, akik az osztrák-magyar monarchia területén éltek- Ipso faktc annak az államnak polgáraivá váltak, amely a kérdéses területen felségjogokat gyakoroIfibből következik, hogy a békeszerződések az állampolgárság kérdésében a hangsúlyt a felségjogok gyakorlására fcejyezik ás éppen azért eL-kell fogadni azt, hogy az 182Ű évi 236 számú törvíny érteimében is legalább íjiniraállsan a csehszlovák kontár-