Lapszemle, 1932. december

1932-12-06 [1392]

csak kérnek, követelnek, de adni semmit sem akarnak neki. Az olasz-francia közeledés kérdéséről ir a radikális 13re Nouvelle 4-ben Francois Albert, a Kamara külügyi bizottságának elnöke* Meglehetős fölényes hangon kezeli a kérdést, s a mostani közeledési akciót ugy állit ja be, mintha azt az oiaszok erőszakolnák;. Olaszország különben szerinte üldözési mániában szenved. 1919«ben a bókekonferenoi.fa nem mellőzték az olaszokat, viszont az igaz,, hogy nem érték el az olasszok összes háborús céljaikat; de u^anezt mindegyik szövetséges elmondhatja magáról, elsősorban Franciaország Az sem megvetendő dolog, ho^y Olaszország raegvalósitotta a maga biztonságát s mint azt 3forza gróf legközelebb megjelenendő könyvébon kifejti, az olaszok mégis csak elérték legfontosabb háborús céljukat Ausztria eltűnését, Franciaország és Olaszország között a gyarmati kérdésekről és a tuniszi olaszok helyzetéről lehet tárgyalni, ezt mondja Sfárza gróf is

v ellenben nem lehet szó arról, hogy az olaszok sérelmezzék mint ellenük irányúiét a francia-jugoszláv szövetséget, A fenti két kérdésben meglehet kezderi a tárgyalásodat, de csak u^y, ha félre tesznek mindkét félen mindefóle sértődöttsóget és érzékeny ke dóst. Az angol-francia együttműködést 3Ürgeti a Teraps 5 által közölt nyilatkozatában Doumergue, volt köztársasági elnök, aki mint ismeretes most járt Londonban , Mint magánember látogatptt el az angol fővárosba, ahol azonban alkalma volt az an^ol királynál is látogatást tennie , Angliai benyomásia a legkedvezőbbek. A béke megszervezésének legjobb utja Doumergue szerint egy ugyan olyan francia-angol szoros együttműködés volna, mint aminő a háborúban fennállott . Cotyt a belga Lipótrend parancsnoki keresztjével tüntették kij lelkendezi a Figaro 4

4